Normális ez a gondolkodás? Mi bajom lehet?
Mindig arra gondolok,hogy engem senki sem szeret és nem vagyok fontos.
Véget kell vetni az életemnek,mert igy nem tudok élni, annyira fáj.
f24
Kedves hármas:
Évek óta tart és egyre erösebbek ezek a gondolatok,érzések.
Engem sajnos nem igazán szeret senki. Ugy érzem,hogy nem számitok semmit.
Minden nap gondolok öngyilkosságra és sirok is sürün.
Ez a halál árnyéka?
Sürgősen keress valamilyen csoportot pl. természetjáró v. sport v. esetleg gyülekezet, ahol ha nem is elsőre de érezni fogod, hogy szeretnek. Vagy másik: Kezdj el csinálni valami hasznosat, ahol embereknek tudsz segíteni. Jelentkezz valahova önkéntesként, és az a tiszta mosoly akár egy-egy rászoruló gyermektől ki fog rázni ebből az állapotból. Hány idős van, aki el van hanyagolva... Na nem is folytatom. Egyet ne tégy: Ne gubózz be, főleg ne hallgass ezekre a gondolatokra. Ne nézd magadat, mert csak az önsajnáltatásnál lyukadsz ki. Nyiss az emberek felé, bármilyen nehéz is, próbálj meg Te először adni... És amit utána kapni fogsz... :))) Illetve ha jobban mozogsz társaságban, még a nagy Ő-t is könnyebben megtalálhatod, aki tényleg szeret. Bár én így is hiszem, hogy értékes vagy!!!! ;)
N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!