Lassan közeleg a szilveszter, és nekem mint minden évben, most sincs egyszeűen társaságom, akivel szilveszterezhetnék. Hogyan legyek képes ezt elfogadni, és beletörődni hogy nekem nincsenek barátaim akikkel kimozdulhatnék?

Egy 19, majdnem 20 éves fiú vagyok. Nem vagyok se visszahúzódó, se csendes, se anyámasszonykatonája, se "erkölcsbomba", külsőleg sincs velem semmi probléma, a társasági élet pedig valahogy mindig elkerült engem. Általánosban, középiskolában alig voltak barátaim, sose jöttem ki jól az osztálytársaimmal, középiskolában egyenesen undorodtam tőlük 4 éven át. Mindig csak 1-2 barátom volt, ilyen haver szerűség, akikkel lehetett ökörködni az volt egy kevés, de az közel sem volt a barátsághoz. Valahogy sose találtam meg igazán a közös hangot a korosztályommal, rosszul voltam a többségüktől, akiket ismertem azoknak nagy része egy agyatlan, primitív senki volt, akiknek semmi tartásuk nem volt, a tanárokkal nem hogy tiszteletlenül, de mint egy kutyával úgy beszéltek, nem volt semmi értelmes témájuk, egy értelmes szó nem hagyta el a szájukat. Nem azt mondom, én is sokat hülyülök ha olyan hangulatom van, de azért na... mindennek van egy határa.

A szilveszterek mindig buli, összejövetel (nevezzük akárminek) nélkül teltek, a tavalyit kivéve, Angliában dolgoztam egy ideig, akkor az ottani munkatársakkal szilvesztereztünk egyikőjük albérletében.

Már kezdtem elérni oda hogy megbarátkozzak önmagammal, hogy én ilyen vagyok, introvertált vagyok inkább, és kezdtem büszkén felvállalni a magányt és azt hogy megválogatom a társaságom, most viszont a szilveszter közeledtével, amikor mindenki arról beszél a környezetemben hogy ki hogy fog bulizni, úgy érzem hogy kezdek vissza esni, és megint rosszul érezni magam amiatt hogy ennyire nincs társaságom. Már körülbelül egy másfél éve pedig ez már egyáltalán nem zavart, sőt, így éreztem jól magam, nem bántam hogy nem veszem magam körül boldog-boldogtalanokkal. Most meg valahogy újból fájdalmat érzek, úgy érzem mint ha értéktelen lennék az emberek számára, ezt pedig már egyszer sikerült úgy feldolgoznom magamban hogy én így érzem jól magam, most meg újból azt érzem mint régen. Hogy gyűjthetnék megint annyi erőt és önbizalmat hogy olyan könnyen viseljem el ezt, mint még ezelőtt nem is olyan rég? Mit tanácsoltok?