Ti miből merítetek erőt a legrosszabb napjaitokon, ha a családra sem számíthattok?

Én ezt mondom magamnak: Halgass ide, te bolond, most is kimászunk a slamasztikából, mint eddig mindig.

Egyébkênt lehet hogy túlreagálod a dolgokat, pont azért mert érzékenyebb vagy.

A gyak segitsegevel

Én például soha nem támaszkodhattam a családomra, így már nagyon korán megtanultam, hogy csak magamból meríthetek erőt, mert minden más forrás bármikor kiapadhat. Ha összegyűlnek a gondok, legtöbbször pont, hogy keresem az egyedüllétet, ilyenkor alaposan átgondolom, elemzem a szituációt, racionalizálom az érzelmeim és stratégiát dolgozok ki a megoldására, többféle tervet is általában, majd bele is vágok a megvalósításukba. Az csak előrevisz, hogy az életemaz én felelősségem, és a tudat, hogy ha nem teszek semmit, akkor nem fog semmi sem változni. Nekem ez ad erőt és motivációt. Emellett engem teljesen ellazít, ha elmegyek egy nagyot túrázni, kitisztítani a fejem, ha pedig végképp kivagyok, akkor dobolok vagy püfölöm a boxzsákot. Ritkán van igényem arra, hogy bárkivel megbeszéljem a gondjaim, általában megoldásorientált vagyok, nem szeretek panaszkodni vagy másokra támaszkodni, de ettől függetlenül nem vagyok hajlandó olyan emberekkel körülvenni magam, akikre ne számíthatnék, amikor szükségem van rá. Ha hazudozna a párom, kivágnám a francba, biztos, hogy erre szükséged van? Vagy épp ha ennyire szarnak rád a szüleid, akkor minek erőlködsz, minek teszel meg még mindig mindent értük, ahelyett, hogy függetlenednél legalább érzelmileg és úgy viselkednél velük, ahogy ők is veled? Nem értelek. Amíg mások felé megfelelési kényszered van és futsz olyan emberek után, akik számára nem vagy fontos, addig sose lesz normális, boldog életed.

Ha a párkapcsolatoddal gond van és nem lehet megoldani, vagy olyan történt, amit nem lehet eltűrni, akkor szakítani kell. Fáj, de hosszú távon így lesz jobb.

Én eddig őszinte törődést, barátságot és segítségnyújtást csak olyan embertől / emberektől tapasztaltam, akik a szeretetet Istentől tanulták és kapták... (és nem, mot nem az átlag vallásos emberekre gondolok, hanem olyanokra, akik komolyan törekednek az őszinte szeretetre)