Kinek mi volt eddig a legrosszabb rémálma?

Egyszer azt álmodtam, hogy volt egy szakadt inges-alsógatyás, kopasz hapi, aki beszélt hozzám a fejemben, és körülöttem meggyilkolta az embereket. Azaz én gyilkoltam meg őket, legalábbis mindenki azt mondta körülöttem. Egy pincében ébredtem, egy szemétkupacon, két halott és egy haldokló ember volt még ott, mindenkinek a torka szét volt kaszabolva. Egy nő ,aki épp haldoklott, a torkára szorította a kezét, és könyörgött, hogy ne bántsam.

Én csak hazaszaladtam, és tudtam, hogy a férfi rámtalál, és bántani fogja a családomat. A nagyszobánkban a húgom babaházazott, és mindenkit jelképezett egy baba, és heten voltunk a lakásban (amúgy hatan élünk együtt), tudtam, hogy itt a férfi. Kimentem az előszobába, és édesanyám egy kést szorított a saját torkához, elrévedt a messzeségbe és a férfi hangján szólt hozzám, azt mondta, hogy soha nem hagy magamra, majd megölte magát. El akartam futni, de ekkor egy kép ugrott be a fejembe, az óvodámban ültem a kis piros széken az asztalnál, valamit rajzoltam, és odahajolt a férfi, megsimogatta a fejemet, és így szólt: most már örökké együtt leszünk, nem hagylak el soha!

Mondjuk asszem volt még rosszabb álmom is, mikor egy régi házban üldöztek és baltát vágtak a fejembe, én meg azzal rohangásztam. Vagy kukoricásban szintén üldözött valaki, akkor többször rámlőtt, majd fölémhajolva ezt mondta: dögöljél már meg te kis kva.

Esetleg az, amikor egy faluban éltünk, és mindig vigyázni kellett, hogy sötétedés után ne legyünk kint, mert hatalmas farkasok lakoztak az erdőben. Valamiért egy rakás ember érkezett oda, akiket igyekeztünk beterelni, de épp sötétedett, gyorsan becsaptam az utolsó ember mögött az ajtót, majd mikor megfordultam egy farkas a hátamra terített és marcangolni kezdte a torkomat.

Mostani álmom az volt, hogy vészszíréna szólt, tudtuk, hogy bombázzák a várost, hátranéztem és láttam, hogy valami berobban a szobámba, gyorsan betereltem a tesóimat a fürdőnkbe, gondoltam, ott a legjobb. Aztán felébredtem és hallottam, hogy a fűnyíró zúg, nem repülők.

Bár még van egy rakás rémálmom, inkább nem írom tovább a regényt :D Remélem nincs tele hibával, nem szoktam ilyen hosszú szövegeket gépelni...

hát az én álmom nem igazán ijesztő, csak én rémálomnak tekintem mert lelkileg nagyon fájt akkor...de talán pont ezért sikerült megszabadulnom a rossz tulajdonságomtól :)

Előzmény: volt egy kapcsolat amit a szeretetemmel és önzőségemmel fojtottam meg, mert mindig ölelgettem azt a lányt akit a legjobban szerettem...és utólag jöttem rá, hogy mennyire önző is voltam...viszont azóta sok minden változott...leraktam 3 szakmát, programozó lettem...jelenleg a munkámnak élek és a tanulásnak...

Az álom számomra egyértelmű, másoknak talán nem lesz az...

Az álom:

Egy dolgozó szobában voltam...a tudatomban volt, hogy van egy másik hálószoba, ahol van egy francia ágy...éjszaka volt a dolgozó szobában ültem a gép előtt és dolgoztam...oldalra néztem és ott feküdt egy egyszemélyes ágyon egy lány (álmomban a párom volt)...és akkor szembesültem az érzéssel...milyen önző is vagyok én...és hogy mekkora egy r*hadék...azért van ott az a lány, mert szeret engem, mellettem szeretne lenni...én meg a munkámmal foglalkozom pedig vele kéne a hálószobában aludnom...

ez a kép mai napig meg van a fejemben...annyira rossz érzés volt...de ez inspirált, hogy megtanuljak önzetlennek lenni...amióta megéreztem az önzetlenséget azóta rájöttem, az őszinteség is teljesen más mint amit előtte hittem...lehet másoknak ez nem rémálom, de én annak tekintettem, még ébren is kínzott a tudat, hogy mennyire önző vagyok és álmomban miattam volt ott a lány...

1. anya lezuhant egy szikláról a tengerbe, és megfulladt (nem tudott úszni)

2. a mostohaanyám csszeget meg beszólogat, megaláz(már elköltöztem, de néha még mindig álmodok vele az elmúlt hat évnek "hála")

3. párommal történik valami (meghal, vagy engem rabolnak el...)

Ezt kb 7 évesen álmodtam : valami sötét helyen vagyok és csak futok mert nem találom a kiutat aztán hirtelen szembetalálom magam a szüleimmel és megörülök de pár pillanat múlva látom hogy vörös a szemük ( olyan gonoszak ) és rám támadnak és kés van a kezükbe,felakarnak darabolni. hát borzasztó volt.

A másik pedig: hogy itt a világvége és mindenkit megtámadott valami szörny plusz ebbe is voltak vörös szemek és futok a nagyszüleimhez hátha ők még pségbe vannak de őket is elérte ez a vörös szem cucc és kergetnek.

kb ez a 2 amire rossz álomként tekintek és a mai napig emlékszek.

A legrosszabb? Nehéz kérdés. Ritkán vannak rémálmaim...

De talán ez volt a legrosszabb:

Sötétség. Hideg. Félelem. Dermesztő érzés. A helyszín olyan, mint egy középkori város sötét, kihalt utcája. Rohanok, futok... Pontosabban futunk. Egy másik emberrel, azt hiszem egy lánnyal, aki olyan ismerős, de valójában mégsem. Már rohanok. Üldöznek. Fogalmam sincs, hogy kik és miért... Nem merek hátranézni, de érzem, hogy a távolság egyre csak fogy és fogy... És végül, amikor már a tarkómon érzem az üldözőim pillantását egy kiszáradt, sötét fán megszólal a holló. Károg. De nem természetesen. Mintha kinevetne...

ÉÉÉS... felébredek.