Van olyan iskoláskori traumátok amit a mai napig nem tudtok elfelejteni?

Jó ez a kérdés.

Pl. az általános iskola eleve egy "daráló".

Sok gyereknek nagyjából lövése sincs miért van ott, minek kell bejárni minden nap, az egésznek mi értelme van és sokakat ez frusztrál.

Azért írtam mert pl. az általános iskola az eleve olyan.

Nálunk legalábbis ez ment, széjjel vertük egymást.

És most ha pl. felvesznek egy munkahelyre és van pár kellemetlen paraszt ember akkor én lépek le mint a huzat, ezt a dolgot én így oldom meg, ennyi.

Szerintem rengeteg embernek van. Az egész poroszos oktatás egy rakás trágya.

De írok példát: a felsős általános iskolás osztályfőnököm orvosi eset volt, egy embergyűlölő, rosszindulatú véglény. A fiúkat különösen utálta. Elég ronda nő volt, láncdohányos, kávéfüggő.

Amikor pl. vmin mosolyogtunk a padtársammal, kitalálta, h rajta nevetek, és lecseszett az osztály előtt.

Viszont ami sokkal durvább: hatodikban jött egy lány az osztályunkba, akiről sejtették, h enyhén értelmi fogyatékos, és szó volt róla, h átrakják a kisegítőbe.

Az ofő az osztály előtt nekiállt vizsgáztatni - egy bekezdést el kellett olvasnia, majd elmondani a lényegét. Szegény lány bőgött, és kérte h fejezzék be, de csak folytatta.

Ami végtelenül elszomorít, h a sok birka oszt társam oszt találkozón ott jópofizott neki, velem együtt csak 2-en nem mentünk el.

Aztán elmesélhetném részletesen azt is, hogy főleg azért buktam meg gimiben matekból, mert utált a tanár. Olyan srácot is pótvizsgára küldött matekból, aki később elvégzett matek szakot egyetemen :D

Gyerekkori traumám mind az iskolához kapcsolódnak.

Nálunk az volt a probléma hogy a tanárok sem nagyon értették ennek mi értelme van.

Pofázni 40 vagy 50 percen keresztül, és akkor kicsengetnek meg vége az órának.

És akkor minden rendben nem?

Visszatekintve egy röhej az egész, amikor tényleg ennyi barmot összeeresztenek, tanár és diák egyaránt.