Napról napra magányosabbnak és tehetetlenebbnek érzem magam, miért, mit lehetne tenni?

Esetleg nem reagálod te túl ezt?

Ohh az én szüleim annyit se tudtak mondani, hogy "büszkék vagyunk rád fiam".

Keress fel egy iskolai pszichológust és beszélgessetek. Hidd el jót fog tenni.

Lehet egyszer majd a távoli jövőben

Akárki nem lehet szülő, mint ahogy jogosítvány kell az autóval való közlekedéshez a forgalomban, úgy egy lelkileg egészséges gyerek neveléséhez is ismeretek szükségesek, hogy erős, küzdeni képes felnött váljon belőle.

Az első amit a nevelésre alkalmatlan szülő (és a környezeted:társak,tanárok...stb) tönkreresz, az az önbizalmad, ennek hiánya önutálat, egy önelutasítás, egyszóval önmagad ellenségévé tesznek, mondogatják " xar vagy, semmit sem érsz"

Te meg elhiszed, mert bele sem gondolsz ki képes ilyet mondani,éreztetni egy másik érző emberi lénnyel.

Aki úgyanezt érzi, nem adhat mást csak, ami benne van. Ezért keresik inkább a pozitiv emberek társaságát, mert egy borúlátó egy hét alatt magával ránt a mocsárba.

Szóval ne hagyd magadat, a sértés a másikról szól, nem rólad.

Hasonlóan vagyok, de én sose voltam mosolygós meg ilyenek. Szarul vagyok én is.. Én sem értek semmihez, és szerencsétlen is vagyok mindenbe főleg az életbe.. Rádírok privátba, aztán elbeszélgethetünk róla, hátha ha kiadod magadból vagy leírom az én sztorimat, jobb lesz.

Gl

Először is tudnod kell, hogy minden rendben lesz. Csak most épp nem találod a helyed. Javaslom, próbálj ki total új dolgokat (pl egy új sport), ami kimozdit a megszokott világból, bármit, amit nehéz, ami nem kényelmes, ami szokatlan. Új elmenyeknel nincs jobb, a legjobb dolgok a kényelmi zónán kívül vannak.

Majd írj, hogy sikerült.

Mindenféleképp beszélned kellene valakivel. A legjobb lenne egy pszichológus de ha az nem jöhet szóba akkor egy megbízható felnőtt a családodban. Egyébként meg nem számít, hogy ismered, pszichológusként tud orvos-beteg kapcsolatot kialakítani köztetek.

Miért lehet ez? Valamilyen problémád van. Lehet ez szimpla szorongási zavartól kezdve, depresszión át, valami súlyosabb is. Pont ezért kell hozzáértő felnőttel beszélned mert te 16 évesként nem tudod egyedül kezelni. Itt a gyakorin mondhatják erre azt neked, hogy csak célt kell találnod, ki kell mozdulnod a megszokott közegből, de ennyi nem biztos, hogy elég. Önmagától szinte soha nem múlik el, ha a szőnyeg alá söpröd attól még a probléma ott marad és súlyosbodhat. Segítséget kell kérned valakitől.

Pontosan tudom milyen az ha az embernek problémája van amit mások elbagatellizálnak, semmiségnek vagy hisztinek vélik. Ez nagyon bántó tud lenni. Pláne ha ezt a szülő mondaná a problémára, talán ettől félve nem tőlük kérsz segítséget. Ezért is lenne ideálisabb egy szakember vagy ha az tényleg nem megoldható akkor a családban a legmegértőbb ember, aki talán tud segíteni.