A férfiak mikor, miért kezdenek el beszélni kapcsolataikról, érzéseikről egy nőnek, akit alig ismernek?

Ilyen értelemben nekünk nem kellenek különösebb indokok, sőt a tevékenységünk mögé sem kell gondolni semmi másodlagos célt, csupán olyan embernek érezzük a másikat, akinek elmondhatjuk, adott esetben lehet megértő, vagy segítőkész (témától függően) lehet az illető.

Férfiak közt nem igazán megy a lelkizés, pedig nekünk is vannak érzéseink, és szeretjük kiadni ezeket. A nők egymással is megbeszélik (pletykásnak tituálva ezáltal az illetőt, pedig csak kimondja ami a szívén), míg egy férfi nagyon ritkán talál megfelelő közeget az ilyen jellegű kielégülésére.

Hamarabb találunk terpesztő nőket, mint érett beszélgetőpartnereket, ezért lehetséges az általad leírt jelenség szerintem.

27F

Ha ilyen dolog történt, az csak azt jelenti, hogy amennyire ismer a férfi, máris kellemesnek vél, mint jellem, és a bizalma erősebb mint mások felé (elvégre nem másnak, hanem neked mondja el). Ez a te jellemedre való bók is lehet, ha úgy vesszük.

27F

(persze léteznek szélsőséges magányos, vagy szómenő* alakok is, de ez már erősen szitu függő, nem tudok effelől nyilatkozni bővebb ismeret nélkül)

Nincs kinek elmondaniuk...a férfi kollégáknak, haveroknak nem akarják.

Azt hiszik amiért nő vagy, téged érdekelnek az ilyen dolgok.

Nekem is van egy pár ilyen kollégám. Akárhányszor találkozunk, köszönés után rögtön elkezdik nyomatni az élettörténetüket..