Más is érez borzasztó magányt annak ellenére, hogy van mivel töltse a napjait?

Épp ma gondolkoztam ezen. Munka végén mindenki sietett kifelé a munkahelyről, sietett haza, várta a családja, szülei, élettársa, gyerekei, mindenkit más és más.

Én meg csak lassan ballagva kisétáltam munkahelyről, és egy olyan ember odajött hozzám, akiről nem gondoltam volna, hogy valaha is szóba állunk, és megkérdezte: téged sem vár otthon senki igaz?

És milyen igaza volt, beléptem a szobámba, és az a nagy csend... 20 percig csak ültem, és azon gondolkoztam, sokan nem becsülik az embereket, akik adatott nekik, körülöttük.

Nekem nincs ilyen érzésem, pedig 11 éve vagyok egyedül. Inkább nyugodt vagyok. Nem kell alkalmazkodni, senki nem szól bele semmibe, oda megyek, ahova akarok, azt eszem és azt veszek, amit akarok, ha sörözni támad kedvem, akkor sörözöm, ha motorozni akarok, akkor motorozom, szóval így jó. Sok kapcsolatom volt, éltem 4-5 nővel, de egy idő után mindig teher volt, mert korlátozva éreztem magam. Alkalmi kapcsolatok, szexkapcsolat jöhet, de véletlen se élnék senkivel.

Nagyon ritka a jó kapcsolat, a rossz pedig ne hiányozzon.