Van itt még olyan ember, aki olyan mindegynek érzi az életét?
Tehát, hogy nem érdekli hogy mi történik vele, mert már tök mindegy neki.
Én sosem hittem volna, hogy eljutok ideáig.
Az életem totális kudarc.
Szinte az élet egyik területén sem értem el sikert. Nem fejeztem be a sulit, sosem volt barátnőm, de még barátaim sem igazán.
És 24 évesen már azt érzem, hogy nem tudok kijönni ebből, mert már nagyon nehéz előröl kezdeni, és úgy érzem hogy nagyon elvagyok késve, és rettentően le vagyok maradva a kortársaimhoz képest.
Úgyhogy ezek miatt azt érzem, hogy már annyira mindegy, hogy mi is történik velem, azt sem bánnám ha meghalnék.
Amiért még életben vagyok, és amiért még bejárok dolgozni, az a családom talán, és nem magam miatt, de már ők sem érdekelnek annyira.
Egyszerűen már nem motivál semmi sem. Arra is gondoltam, hogy eltűnök a fenébe mindent hátra hagyva, aztán eléldegélek egy darabig, még meg nem halok, sőt ezt a jövőt látom reálisnak.
Sajnos vannak olyan emberek, akik selejtesek. Én is ilyen vagyok.
válasza: válasza:Kb. ugyanez. Bár vannak barátaim, talán Ők akik még adnak még némi örömöt az életben, ha velük vagyok, de hát nem lehetek mindig mellettük... Megvan a saját életük.
Mindenki más mindig azzal cseszeget, hogy hogy nincsenek céljaim, találjak értelmet, az bármi lehet. Mindig is cél nélkül éltem, és ez valamelyest jó is, mert sok csalódástól és kudarctól óvom meg saját magam, többek között nem kezdek el siránkozni vagy hisztizni, ha vmi nem sikerül, mint pl. egy maximalista ember, aki ha nem kap 5-öst a vizsgára csak 4-est kész mély depresszióba zuhanni, agresszív, sír meg ilyenek. Én stabilan mindig mélyen vagyok, ezért az a furcsa, ha vmi "jó" történik, ilyenkor gyanakodni szoktam, mert tuti, hogy vmi rossz fog történni. Most is ez lett az utóbbi pár napban, de nem lepődtem meg. Végre sikerült találnom értelmet neki aztán az életem értelme meg úgy bánt velem mint a kutyával, ezért elhagytam. Azóta tényleg nem látom értelmét, hogy pénzt keressek azt meg javakra költsem, mivel nem tudom vele megosztani. Csinálgatom a leendő házam, de azt is minek? Nincs kivel megosszam.
Selejtnek mondjuk nem tartom magamat, bár sose tudtam megfelelni senkinek, de már nem is akarok és ez így jó. Talán egy dologra vagyok büszke, hogy önerőből visszafizettem a diákhitelemet (bár nem volt sok), meg, hogy megtapasztaltam milyen a munka világa, milyen más országban élni és dolgozni, és milyen nélkülözni. De ez is csak önmagamnak fontos dolgok, mással ha szóban meg is osztom, az nem tudja értékelni, sőt jönnek a mindent jobban csinálók.
Szval lényegében mindegy, hogy mi történik, különösebben feldobni, vagy hazavágni a kedvemet már semmi sem tudja. Annyit tudok, hogy ha akarnék, és ellent mondanék pár dologban magamnak, az elveimet szegném, akkor tudnék újra kapcsolatban lenni mással, "jobb" munkahelyet találni, kihasználva ismerettségeket felköltözni akár a Bp-re. De ez is csak a pénzről szólna, amire nincs több szükségem, a mostanival is megélek, amúgyis is mindenem megvan ami egy materalista világban szükségeltetik.
válasza: válasza:Ugyan ez a helyzet nálam is.
Munkámat is otthagytam. Minek járjak be?
Hogy halgassam a 70 éves munkás panaszát? Igen az én munkám olyan volt,hogy még 60+ idős emberek is dolgoznak. De rajta kívűl csak nők vannak😃 Barátaim nincsennek. Barátnőm volt, de 1 év után elhagyott, max ő volt az aki miatt érdemes is volt dolgozni. Hogy miért? Mert elvihettem vacsorázni vagy fürdőbe,akárhová. Aztán neki megkezdődött a közepsuli és ki lettem dobva a kukába :D Már van neki akit szeret. De nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy hiába vannak céljaid mikor eléred utánna is magányos leszel. Hogy miért? Mert utánna nincs miért küzdened. De amíg harcolsz/küzdesz az céljaidért addig is magányos vagy szenvedsz. Én már úgy vagyok ezzel az egeésszel,hogy lesz ami lesz. Nem érdekel. Minek idegesitsem magam? Így is depressziós lettem. Meghalni meg nincs kedvem, mert anyameknak nincs penze,hogy eltemessenek. Így próbálok "élni". Nem tudok tanácsot adni, lesz-e jobb? Ki tudja? Mint minden elmúlik. A nehéz idők tovább tartanak.
válasza: válasza:Srácok, kissé negatívnak érzem itt a légkört :D
24 évesen azért én még nem adnám fel. Kereshetnél valami hobbit aminek szenteled az időd, mondjuk sulizhatnál még,keress valami új munkahelyet ahol érnek új impulzusok ahol megmutathatod magad. Kezdj magaddal valamit ember...
Nem várni kell a csodát. Képes vagy rá biztosan , előtted az élet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!