Miért nem érzek semmit?
Utóbbi időben semmit nem érzek, nincs bennem motiváció, életkedv, nincs bennem öröm.
Haladok a tanulmányaimmal, de nem érzem értelmét, úgy érzem képtelen vagyok tartani az egyetemi tantervet (BME gépészkar).
Nincs bennem motiváció, nem tudom mi érdekel, nincs hobbim, nem lelkesedem semmiért, úgy érzem totál hülye vagyok az egyetemen, nincsenek igazi, közeli barátaim, de nem is lesznek egy jó ideig, mert senkit nem merek magamhoz közel engedni.
Mindenki vagy végigbulizza a nyarat vagy legalább a hobbijanak él vagy azt csinálja amit szeret. Én nekem nincs semmim, egész nap csak feküdtem és zenét hallgattam, de azt is eluntam. Legalább játszanék naphosszat, annak is örülnék, mert legalább lenne ami leköt és amiben örömömet lelem. De az sincs.
Pedig tudom, hogy ez nem természetes. Itt vagyok 21 évesen, szűz vagyok (és férfi), életemben nem voltam még egy fesztiválon sem, egy őrült buliban vagy valami balhéban a haverokkal. Semmi gond ha ezek helyett legalább lenne valami amiben kiemelkedő vagyok, vagy évfolyamelső lennék de még az se, épphogy átcsusszanok a vizsgákon is, más meg ennyi idősen meg három TDK-t letud meg publikál meg erasmusozik ezerrel.
(Tudom, tipikus szűz mérnökhallgató srác sír, hogy nincs élete xD)
Örülök is neki, hogy egészséges vagyok
"Kopp-kopp-kopp"
Diéta? Edzés? :/ bakker... ö... valami mwgbízhatót tudnátok küldeni? Neten annyi van én meg nem értek hozzá
válasza: válasza:23.) Ja, eltértünk a tárgytól eléggé. Kb mintha az lenne, hogyha ronda lennék akkor meg is szívtam vagy nem tudom.
Részvétem. Rossz lehet. Gondolod írhatsz privátot :)
24.) Folyamatban van. Voltam már velük pár buliban, de nem javulok. Valahogy nem megy ez nekem. Nem tudom jól érezni magam. Valaki mondja meg hogy kell. :(
válasza:Utolsó, köszönöm!
Valószínűleg nagyobb a gond, mint érzem, mert belefogni sem merek semmibe. Szerintem szüleimtől jön ez, nagyon bizalmatlanok, semmit nem néznek ki belőlem. Kiskoromban bármit csináltam, odajöttek azzal a címen, hogy "Rossz nézni ahogy csinálod!", majd pedig kivették a kezemből és befejezték helyettem. Ha csak egy kicsit elakadtam, es segítséget kértem, akkor is ugyanez, odajöttek és kivették a kezemből mondván, hogy "jajj még ezt se tudod?" Ha valami érdekelt, akkor is egyből ott teremtek és beleszóltak hogyan csináljam, semmit se hagytak hogy magamtól jöjjek rá.
Ugyanakkor mindig csak tanulnom kellett. Semmi mást. Ha segíteni kellett itthon, akkor ahhoz se értettem szülők szerint.
Kicsit off-topic, de ide írom, ha már eszembe jutott és elvégre mégiscsak a saját kérdésem.
Apám általános és középsuliban az a tipikus, nagyhangú, kissé link alak volt. Nekem meg világeletemben azt mondta, hogy a definíciókat betűről betűre tudni kell, nem számít, hogy érted-e. Olyan szinten irányírani akarta a tanulást, hogy hetedikes koromban kepes volt egyfajta házi napközit bevezetni, ott ült mögöttem a szobámban, es nézett ahogy tanulok. Semmi mást nem ért el ezzel, csak hogy megutáljam a tanulást, a folyamatot, hogy megértek valami újat. És hogy nem bírok koncentrálni ha más is van velem egy szobában. Itthon elég, ha itthon vannak, egyszerűen nem fog az agyam.
Koliban azt vettem észre, hogy ha egy-egy éjszakára, hétvégére egyedül maradtam a szobában, képes voltam egész éjjel játszani, filmet nézni hangosan, zenét hallgatni mert végre magam vagyok és senki nem figyel. Elég szánalmas, nem igaz?
Legjobban a matekot erőltették, majdhogynem katonás fegyelemmel kellett tudnom. Érettségin az elméleten hasaltam el belőle, es rosszabb jegyet kaptam, egyetem első féléveben pedig meg is buktam belőle. Azt az önmarcangolást senkinek nem kívánom, alig akartam hazamenni a szégyentől, ugyanakkor tudat alatt örültem neki, mert szar jegyet kaptam de semmit sem tehetnek ellene az ősök.
Mondom, hogy szánalmas vagyok.
[ON]
Most lettem tagja egy diákszervezetnek, nagyon jó a társaság. Kb újra ertelmet ad az egyetemi életemnek, hogy amiatt kell jól teljesítenem, nehogy kilógjak közülük (mert élvonalbeli hallgatók es borzasztó rendesek)
válasza:Igen, hál' Istennek, nincs több matek (max majd MSc-n :( )
Vegyipari energetikára mentem végül. Ne tudd meg mit össze rágódtam rajta, hogy vajon jól döntöttem-e. Még most is vannak kételyeim. Eddig jónak tűnik, a szakirányos tárgyak is rendben vannak. Bizakodom :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!