Ha valaki magányos, akkor érthető, hogy könnyebben megbocsájt a partnereinek vagy barátainak?

Leginkább személyes történetekre vagyok kíváncsi, ha netán magadra ismertél a kérdésben.

Gyakran hallom, hogy sok ember mennyi mindent nem tűr el a kapcsolataiban, számos tényező már rögtön rossz jelnek minősül, így nincs jövője a kapcsolatnak. (pl. ha a párja nem figyelt rá néha, vagy hazudott neki, valamilyen megjegyzéssel megbántotta)

Olyan hibák, amiket többnyire apróságnak tartok, mert léteznek komolyabb gondok is más kapcsolatokban, amint látom.

Ha két ember amúgy nehezen talál olyan barátokat/társat, akivel jól egyezik, akkor valószínűleg kölcsönösen több mindent elnéznek egymásnak.

Te figyelembe szoktad venni, ha valaki ilyesmivel kritizálna, minthogy “egy igazi partner nem csinálna ilyent”? Annak tudatában, hogy nem bízol abban, hogy valaha bárki mást találnál, aki tökéletes?