Isten megbocsájt minden bünt, még az öngyilkosságot is, ha az illetö pl elront egy kapcsolatot, élete szerelmével, és nem tudja helyrehozni, ezért ezt teszi?

Isten azt a bűnt bocsájtja meg, aminek elkövetését az illető megbán.

No, de aki megöngyilkolja magát, hogyan bánja meg? Nincs rá lehetősége.

.

Az öngyi nem megoldás, hanem gyáva menekülés a problámák, vagy álproblémák elől és aljasul bánat okozása azoknak, akik szeretik.

Nem kell ongyilkilni. Nagyon sokan jarnak am igy. Ilyenkor a sebnyalogatas helyett tovabb kell lepni.

Megbocsajt minden bunt, de ennek feltetele a szivbeli hit, es valoszinu azt sem tudod miben is kene pontosan hinni.

Meg kaptad a legnagyobb ajándékot, amit Istentől kaphatsz, az életedet.

Ha ezt úgy használod, és hálás vagy érte Istennek, akkor megkapod a màsik nagy ajándékot, a mennybejutást, de nem akkor, ha szándékában erdőből az ajándékot magadtól.

Kérdező, most magad alatt vagy, de tudd, hogy ez az állapot is elmúlik. Mint minden másik is. Idő kell hozzá. És tudom, hogy jelen pillanatban számodra hihetetlen, de jön majd egy másik szerelem... (Tiltakozhatsz gondolatban, hogy de neked nem kell másik, vagy hogy az úgysem lesz már olyan, mint ez volt... De nem tudhatod.)

Hallgass meg néhány előadást a depresszióval, gyásszal kapcsolatban, jót fog tenni neked:

[link]

...

#dubitus:

"Isten azt a bűnt bocsájtja meg, aminek elkövetését az illető megbán.

No, de aki megöngyilkolja magát, hogyan bánja meg? Nincs rá lehetősége."

Nem biztos. Akár az utolsó percekben vagy másodpercekben is megbánhatja valaki.

Ezen felül: Isten nem kocka, figyelembe veszi a körülményeket is; továbbá kegyelmes, és ő maga a szeretet. Az ő ítélete nem olyan, mint az embereké.

Boldog ember az, aki a szívében kigyulladt szerelem lángja felett a szeretet FÉNYÉVEL úrrá tud lenni, mert a szerelem amire gondolsz, az nem más mint a pokol tüze.

Igazolja ezt az, hogy az öngyilkosságon gondolkozol.

Ezért szerintem, a lehető legjobb dolog történt veled, még időben.

" "A szerelem csak Bennem Jézusban azonos a szeretetemmel. Teremtményeimben a szerelem nem más, mint olyan pszichikai esemény, melynek forrása egy külső lény által meggyújtott belső ideál.

Ez az ideál aztán annyira tud lángolni belül, hogy kifelé is valóságnak tűnik annak szemében, akiben ez az ideál meggyulladt. De csak annak szemében, akiben meggyulladt. Mivel e lángot szintén nem lehet konzerválni, ezért a csalódás előbb-utóbb automatikusan bekövetkezik.

Nem változik át szeretetté. Csupán arról lehet szó, hogy már kezdetben is jelen volt az a szeretet, mely később, miután a szerelmi kábulat megszűnt, szerephez juthat.

A szerelem, amennyiben a fent leírt módon, tehát külső teremtmény részéről gyulladt ki valakiben, inkább elnyomja a szeretetet, semmint segítené azt.

Boldog ember az, aki a Tőlem kapott szeretet által úrrá tud lenni a szívében kigyulladt szerelem felett.

De jaj annak, aki a benne kigyulladt szerelem áldozatává válik.

Sem Isten, sem ember rajta segíteni nem tud.

Családi tragédiák számtalan tömege tanúsítja ezt.

Ó, hányan botránkoztak meg azon, és dobták félre azt a kijelentésemet, melyben elmondtam, hogy aki jobban szereti apját, anyját, házastársát, tehát bárkit, mint Engem, az nem méltó Hozzám!

Bizony, a helyes szeretés az nagyon komoly életállapot, mely az önlegyőzés által tisztul, és érlelődik véget nem érő boldogsággá.

A szerelmeseknek mondom: Ne egymástól várják saját boldogságukat, hanem Tőlem Jézustól várja mindegyik, akkor meg fogják találni egymásban azt. De ha egymástól várják, akkor pokollá teszik egymás életét.

... Én igaz szerelemmel szeretlek. Erre egyedül Én Jézus vagyok képes!

Ez életetek mulandóságában föl nem fogható, csupán elhihető. Boldog, aki elhiszi ezt.

Minden vágyam afelé irányul veled kapcsolatban, hogy elhidd ezt Nekem. Olyan boldogságra teremtettelek, melyet meg is tudok adni. Csak Én tudom ezt megadni."

Jézus - A Hang: 6/448

Vajon Júdás árulását megbocsátotta volna? Péter háromszor tagadta meg, mégis megbocsátotta. Júdás segített magán, mert felkötötte magát? Eszébe sem jutott könyörögni. Nem tudom, hogy Isten / Jézus kit miért és miképpen részesít kegyelemben, de az öngyilkosság nem igazán segít szerintem.

Magánemberként, nincs az a szerelem, ami megérdemli az öngyilkosságot. Fáj, szinte gyászol az ember, de pár hét, és alább hagy a fájdalom, tök magától. Ahogy régiek is megmondták, az idő MINDEN sebet begyógyít. Emberek gyermeküket vesztették el tragédiában, és idővel talpra álltak. Soha nem felejtenek, soha nem múlik el teljesen, a heg mindig megmarad, de a szív vérző sebe beheged. Hol van ez egy "sz@ros" szerelmi történethez? Állj fel! Hallgass zenéket (ne a közöseket), sportolj, találj valami elfoglaltságot, temetkezz bele a munkába, járj szórakozni, keresd fel a haverokat, de ne azért, hogy panaszkodj, hanem azért, hogy elmenj bulizni. Jó szórakozást, és egy-két hét múlva csak egy emlék lesz az egész.

"az öngyilkosság nem bűn."

Szerinted, hiszen a tízből csak két Parancsnak mond ellent.

"ne ölj" és a

"szeresd felebarátodat" parancsoknak.

Öngyilkossággal ez utóbbihoz hozzátartozik az is, hogy nem okozol hozzád tartozóknak életr szóló bánatot (és anyagi hátrányt temetéseddel).