Hogyan lehetnék boldog, ha senki sem szeret?

Nagyon megható írás, szépen vallasz a lelki fájdalmadról,magányodrol.Hogy mit lehetne tenni,hogy ez az állapotod megváltozzon?Nos,nagyon nehéz kérdés. Valószínűleg édesanyádtól történő hirtelen,korai elválás ut vissza.A csak félig meddig tudatos éned szenvedhetett el egy olyan csapást akkor,amit a tudatos,felnőttkori énnek kellene feldolgoznia.Az már egy pozitivum,hogy itt megnyíltál,kezdetnek nem rossz.Másodszor, ha a sírás kerülget,ne fojtsd vissza,ha teheted,vonulj el egy félreeso helyre és sird ki magad nyugodtan.Esetenként időlegesen segíthet, hogy megszabadulj a feszultségektől.Nem tudom,mennyire vagy vallásos,de ilyen esetekben a jézusi példához való fordulás is segithet.Azt lenne jó tudatositani magadban,a gyermekkori traumak ellenére nincs megírva sehol,hogy neked így, ilyen melankolikusan kelljen élni az életed. Hallgass előadásokat szakemberektől a témába vonatkozóan:Bagdy Emoke,Almási Kitty stb.