Hogyan tudnám elfogadni, hogy kvázi egy senki vagyok és hogyan lehetnék kevésbé önérzetes?

A talpnyalás és a kapcsolatépítés korántsem ugyanaz. Egy aszociális embert sokkal kevésbé léptetnek elő, mint egy szociálist, ui. ez utóbbi a munkahelyi együttműködés alapja.

Te nem önérzetes vagy, hanem merev. A vélt felsőbbrendűségedet véled igazolni mindazzal, amit leírtál, de ez tévút.

Felesleges kérdésbe bújtatni az önfényezést, nyilván ha csak az lenne a célod, hogy te is benyald magad, akkor benyalnál, kinyögnéd ezeket a valóban szánalmas mondatokat és a pofádra erőltetnél egy mosolyt, amikor olyan emberrel beszélsz. Nem olyan nehéz, csak ugye nem akarod szembeköpni magadat. Amit meg is értek.

Két dolgot tehetsz: 1. munkahelyet váltasz, és reménykedsz, hogy nem egy ugyanilyen sz-rházi főnököt fogsz ki, mivel normális főnökből is van bőven, 2. magad csinálsz valamit, saját vállalkozás vagy szabadúszó munkakör keretében, így kevésbé múlik a nyalási technikádon az előrejutásod.

Látod, a hozzászólásomra is azonnal agresszívan reagálsz, a legrosszabbat feltételezed és pattogsz. Éppen erre gondoltam.

Társadalomban élünk, dolgozunk, együttműködünk másokkal. A korrekt, munkahelyi kapcsolatoknak feltétele az együttműködés és a csevegés is, a megfelelő keretek között.

Honnan tudod, hogy akit előléptettek, azt KIZÁRÓLAG azért, amit mondott a főnöknek és nem azért, mert a munkája kiváló, és mellette képes csapatjátékosként is együtt dolgozni másokkal?

Ez a morc, sértődékeny, agresszív, kívülálló mentalitás csak téged hátráltat az életben.

Akkor félreértettelek, elnézést.

Tudod, kérdező: meg kellene tanulnod különbséget tenni az emberi kapcsolattartás, csevegés és a "nyalizás" között.

Olyan nincs, hogy ha valaki nem "nyalizik" közös képviselőnek, akkor hátrány éri. Ugyanis a kk. nem hatalom, hanem szolgáltató, és azt csinálja, amit a lakók mondanak neki, mert ők fizetik. Itt, ebben a relációban a nyalizás szó értelmezhetetlen, céltalan.

Az emberi viselkedés egyik fontos szelete az, hogyan tartunk kapcsolatot a külső környezetünkkel, szomszédainkkal, munkatársainkkal. Ezekre a területekre tartjuk fenn a kedves udvariasságot, a csevegést, a nem személyes témákat. Így működik a társadalom, ez olajozza meg az együttműködés gépezetét, ez a normális, bevett szokás a világban.

Ezen kell változtatnod, merevnek tűnsz, annak tűnhetsz az életben is, és mufurcnak.

Mennyivel jobb, ha a szomszéd néni (példa) kedve annyira, hogy észrevegye, ha be akarnak hozzád törni, vagy melletted szavazzon a közgyűlésen, mintha nem? Ezt kedvességgel tudod elérni, pl:

-Jó napot kívánok! Milyen szépek a muskátlik az erkélyén! Majd egyszer, ha lesz időm, elmondja nekem a titkát! Viszontlátásra.- és mosolyogva beszélsz, s haladsz tovább.

A munkahelyen:

-Szia Gizike, milyen jól áll ez a kék szín! gyakrabban kellene kéket viselned.

_Szia, Erzsike, olvastam az összefoglalódat, nagyon logikusra sikerült. Megkönnyítette a munkámat, köszi!

-Szia, Gézuka, király volt a prezentációd!

-Szia, Béluska, láttam, milyen verdával jöttél melózni. Mindig is tetszettek az ilyen formájú autók.

És mosoly. Ennyi az egész, nem több. Ettől érzik az emberek, hogy élnek, hogy nem biorobotok egymás mellett, hogy valakivel jól tudnak együttműködni, stb. A lényeg: kedves hangsúly, rövidre fogva és soha nem személyes témák, mosolyogva. Tehát a szép a kocsid mehet, a mennyibe került már nem. A jól áll ez a frizura mehet, a jó feneked már nem. Ha érted.

Ez egy készség, amit el lehet, és célszerű is sajátítani. Nem levesz az emberi értékeidből, hanem hozzád tesz: kiépíti a személyiséged egyik, eddig elhanyagolt oldalát.