Sohase tud majd senki elfogadni mert depressziós céltalan senki vagyok?
Elegem van Már sírni se tudok. Tönkreteszem az egész életemet... semmit se akarok már. Lemondtam minden célomról. Itt vagyok 20 évesen, nincs senkim, egy k@*baszott barátom, senkim, elcsesztem mindent, mindent, amit csak el lehet. Lemondtam magamról. Senkinek se kellek már?
Senki sem kell egy olyan ember aki mindent elrontott és úgy érzi nincs tovább?
Álmodoztam, azt hittem képes vagyok még valamire ebben az életben. Munkahelyekről kirúgnak, a barátok kirúgnak, az emberek megaláznak, csalódok, csalódok mindenkiben, mindenben és MAGAMBAN.
Van értelme élni?
Kisgyerekként még fényes jövő állt előttem, de szartam az egészre. Szartam a tehetségemre. A züllést választottam. És most is csak züllök. Semmit se csinálok. Nézek ki a fejemből egész nap. Az előbb már hallucináltam, félek hogy ez már nem depresszió, skizofrén leszek vagy nem tudom. Annyiszor próbáltam felállni, de annyiszor! Hányszor voltam lelkesebb és bizakodóbb mint az bárki el tudná képzelni rólam.
Mindenki egyre feljebb. De én lent. És egyre lejjebb. Azt hittem bírom a magányt. De már azt se. Már nem bírom, úgy érzem jobb ha feladom. Nem kellek erre a világra. Minek? Minek kellenék? Mit ad ennek a világnak az én létezésem? Van hát értelme?
Pedig jó úton jársz. Az ha már felismerted azt, hogy ez igy nem jó az fél siker.
Legyél kitartó, a "züllés" helyett keres más programot, kezdj el sportolni pl futni, sokkal jobb lesz a közérzeted, a hangulatod és onnantól jönni fog minden.
Az, hogy Te azt gindolod, hogy egyedül vagy még nem biztos,hogy így is van.
Húzz magad elé egy vonalat, ahol most állsz az a "rossz"jelen és múlt, a vonal masik oldala a szép jövő. Lépd át és kezdj el dolgozni rajta.
Ez csak rajtad ál, ha eleged van ebből,akkor lépd át....
na akkor ott tartasz, hogy sehol, ideje lenne valamilyen irány elindulnod
persze most a világ fájdalmát érzed, de basszus 20 éves vagy!!!
most 0-n vagy, de még simán elérhetsz BÁRMIT! csak tenned kell érte!
először is gondold végig hol hibáztál, miben hibáztál, mi érdekel, mi most a lehetőségeid, mit szeretnél a jövőben...
ott a lehetőség csak meg kell ragadni!
24F
ÁÁÁÁ, dehogy.
Sok olyan kérdést olvastam itt a gyakorin, hogy a saját szülei nem tudják elfogadni az állapota miatt a gyereket, és a párja, a társa segít a mindennapokban. A depresszióval küzdeni, a terápiákra járni.
A züllésben az a nem jó, hogy az ivócimborák csak addig haverkodnak veled, ameddig pénzed van, és van remény a potya körökre. Próbálj meg kikecmeregni a züllésből és komolyabb társaságban barátot, társat találni. Az egy dolog, hogy te lemondtál magadról, de biztosan sok olyan ember van, aki nagyon tudna szeretni téged - ha hagynád ...
A kérdés láttán azt hittem, legalább a 30-as éveidben jársz. De még akkor is korai lenne így elkeseredni.
20 évesen még bőven előtted az élet, számtalan lehetőséged van új célokat, új motivációkat találni.
Persze, ahhoz lehet, hogy kicsit ki kell mozdulni a komfortzónából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!