Miért vagyok egyedül?

Mióta iskolás lettem mindig volt egy - két barátom maximum 1 évig. Most, ahová járok suliba, már egy ideje, ott 3 évig nem volt senki olyan, aki érdeklődött volna irántam barátként, és, ha én odamentem egy társasághoz, akkor általában levegőnek néztek, és ez nagyok rosszul esett. Később jött a 9. osztály és szétvált a 8. osztály. Ennek nagyon örültem, végre lehetőségem lesz új embereket megismerni, és talán lesz egy barátnőm is.( Azt még tudni kell, hogy az osztályban volt pár lány meg fiú, akik állandóan kibeszéltek, meg nevettek rajtam, ok nélkül, vagyis én úgy érzem, nem adtam rá okot, hogy így bánjanak velem.)Minden jól ment, egészen októberig, mert akkor az a lány, aki nagyon jóban akart velem lenni, kitalálta, hogy vagy levegőnek néz, vagy gyilkos pillantásokkal ajándékoz meg. Év végére már Ő, és az összes fiú az osztályban rajtam nevet, kibeszél, gúnyolódnak, persze mindezt a hátam mögött. Év elején volt még egy másik lány is, akivel nagyon jóba lettem, és minden tökéletes volt egészen márciusig. Akkor kitalálta, hogy Ő nem akar többet velem barátkozni, és hiába kérdeztem, hogy miért, hátha tudok rajta változtatni, de nem mondott semmit. Nem értem, hogy miért csinálják ezt az emberek. nincs testvérem, és csak a szüleim azok, akik tényleg szeretnek. Mindig egyedül vagyok az ilyen osztályprogramokon is, hiába megyek oda bármilyen csoporthoz, nem foglalkoznak velem, vagy odébb állnak. Nem tudom, hogy min kéne változtatnom, pedig rengeteget szoktam rajta gondolkozni.

Az értelmes hozzászólásokat előre is köszönöm.

Lány, 15