Elmagányosodás. Ti hogyan kezelitek?

Nehezen. Amúgy se voltam egy nagy dumás csaj és a sulik végeztével el is koptak.

Ugyanez...csak lány vagyok

Nekem már egy haverom sincs. Talán az általad vázolt okokból, de az is lehet hogy nem. Újakat meg azóta sem találtam. Barátnő sincs. Én kezdek ebbe beleőrülni. Egyedül nagyon nehéz változtatni ezeken. Lehet mondani menj el kondiba, könyvtárba, de ezeken a helyeken le sem szarják az embereket, nem ezért mennek az emberek oda. Egyedül eljárni szórakozni...még a legextrovertáltabb embereknek is nehéz, illetve nem mennek, de az észt azt könnyen osztják. Saját tapasztalatomból ebből majdnem lehetetlen kilépni, vagy a véletlenek, vagy egy adag szerencse segíthet ezen. Ha sokáig magányos az ember, akkor agyilag is kezd egy kicsit leépülni, ezért a társalgás, ismerkedés sem úgy fog már menni. Tehát a lesz ami lesz alapon, nem érdekel semmi, belevágom magam az életbe, és nem érdekel más véleménye, akkor is boldog leszek, haverjaim lesznek, párkapcsolatom, nos ezt a gondolkodást felvenni baromira nehéz lehet. Pedig valami ilyen megoldás lehet, kilépni a komfortzónából. F/29 de nem vagyok budapesti.

Már mindegy,nekem már nem szamit...kezelni nem tudom...kötél