Nem kifejezetten esztétikus külsővel megáldott nő ne is reménykedjen családban, hűséges férjben, társban, barátokban?

Sziasztok,egész életemet eddigi 24 évemet meghatározta a külsőm. Még általános iskolában kaptam meg először,hogy milyen ronda vagyok, akkor még annyira nagyon nem vettem fel,bár rosszul esett,de barátkoztam emberekkel és végülis el voltam.

Középiskolában már elhatároztam,hogy nekem kell fiú,mármint kapcsolat és nem leszek a csúnya lány,ezért 0-24 azon voltam,hogy jobb külsőm legyen,sportoltam,szoliztam, kozmetika,fodrász,póthaj,menő ruhák. És ebben az időszakban senki nem mondta rám ,hogy csúnya vagyok,lett barátom is,sőt mondták azt is,hogy nagyon szép vagyok. De de de! mivel belém rögzült,hogy én ronda vagyok ezért a párkapcsolatomban nem tudtam megbízni a barátomban,minden nőben ellenséget láttam,társaságban ha magamtól jobb külsejű nőt láttam begubóztam. Megcsalt ez a pasi végül és elhagyott. Összezuhantam abbahagytam a sportot,nem foglakoztam a külsőmmel annyira, és egyetemen már megint megkaptam néha néha random emberektől,hogy de csúnya vagyok...akadt egy srác aki rajongott értem ,de végül ezt is tönkretettem azzal,hogy azon járt az agyam mikor jön rá,hogy ronda vagyok és biztos a barátai is mondják neki stb meg féltékenység.

Szóval az a helyzet ,hogy látom minden pasi a legjobb nőt akarja,szépet stb,ha már nm szép kutyának nem kell. Egyetlen reményemnek azt látom,hogy valahol elhelyezkedem gyűjtöm a pénzt és elmegyek plasztikára a kiálló füleim megcsináltatom,az orrom nőiesebbé teszem,arcomat ahol kell injekcióval feszesebbé teszem.

Sajnos azt érzem csak a szép nőkhöz hűségesek a férfiak még ha egy csúnya talál is társat annak megalkudónak,alázatosnak kell lennie hogy vele maradjon az illető. A szép lányoknak barátaik is ezrével akadnak,míg egy csúnyának alig alig max akkor ,ha lenyűgöző a személyisége. Van itt olyan lány aki nem szép még is van évek óta stabil normális kapcsolata? Esetleg családja? Vagy ti is gondolkodtak a plasztikán stb?