Te hogyan fogadtad el azt, hogy nincsenek emberi kapcsolataid és magányos vagy?

Nem annyira nehéz kitörni.. max csak emiatt, mert önszuggerálod magadnak, hogy milyen nehéz.

Gyakorlatilag csak rá kell írnod 4-5 emberre akikkel fél napnál többet beszéltél valaha, hogy nincs-e kedvük egy sörözéshez (bicajozáshoz, pecázáshoz, akármihez). Két-hárman biztos kapnak rá, sokan örülnek, ha elhívják valahova.

Fejben dől el, hogy mi nehéz, és mi könnyű. Illetve, hogy mit is akarsz igazán, és mi az, amire nincs is szükséged.

Akinek valóban nincs semmilyen kapcsolata huzamosabb ideig, az nem is akarja igazán, így nem is nehéz elfogadnia. Önsajnálkozni még kifejezetten szeretnek is emiatt.

Ezt nem kell elgfogadni. Tenni kell ellene. Az a baj, hogy túl sok a számítógép. Régen még a számítógép összehozta az embereket, mert volt egy az egyetemen, meg később volt Gipsz Jakabnál, és a fiatalok összeűltek

Lefuttatták a programokat, ötletet cseréltek, és sokkal gyorsabban fejlődtek (akárcsak ha programozásra gondolok)

Nincs baj a kockákkal. De akkor ne rinyáljanak. Döntsék el, hogy nekik mi a fontos

Én elfogadtam, hogy ezen nem lehet változtatni. Úgy látom, hogy az emberek nem is igazán bírnak engem, akkor meg minek teperjek.

Viszont Te azért ne add fel, próbálkozz műás körökben mozogni, hátha összejön.