Van itt más is, akinek nulla a szociális élete és ha voltak is emberi kapcsolatai az mind kudarcba fulladt?

Hasonló vagyok kissé. Volt, hogy én b×tam el a baráti kapcsolatot, de leginkább az volt, hogy pl.: amint véget ért a valamelyik suli, nem/nem igazán kerestük egymást 1-1 alkalmat leszámítva. Van, amit bánok, de az van bennem ilyenkor, hogy azt a részét nézzem, amit tanultam belőle, hisz minden kapcsolat tanít valamire.

Amúgy rossz ez az érzés.

Jaja, én is.)

Pedig szociológiát tanultam korábban és akkor még azt gondoltam hogy velem ilyen nem történhet meg.

Itt vagyok én is. 2012-ben volt utoljára barátságnak nevezhető kapcsolatom, azóta semmi, minden tekintetben. A neten ismerkedek, 5-ból 6 ember nem válaszol, amit nem tudok mire vélni. Régebben csak akkor nem válaszoltak, ha láttak rólam képet, manapság ez mindegy. Régi kollegák sem válaszolnak, hiába voltunk el órákig a munkahelyen, ott hagynak néhány szó után, vagy eleve nem válaszolnak a neten. Bármilyen ismerkedsére tett kísérletem kudarcba fullad.

Az egyik fenti válaszhoz hozzászólva, néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Én úgy gondolom, mindent meg lehet és meg is kell beszélni, legyen szó akár a találkozások vagy a milyen gyakran keressük egymást számában is. Nem kell számszerűsíteni, de csak érzi azt két ember, hogy mikor okés és mikor nyűg az egyik a másik hátán. Hiába vagyok magányos, igen kellemetlen minden percben egy ember üzenetére válaszolgatni, részemről hagyok levegőt a másik félnek is, talán túl sokat. Gondolva pl. egy ismerősömre, 3 napon belül igérte a választ és basszus, hogy szalad az idő... ez volt január 21-én. Azóta semmi. Jelzem is felé azon nyomban. :D