Valóban a közösségi médiának köszönhető elsősorban, hogy az emberi kapcsolatok felszínessé váltak?

Igen, többet jártunk össze, és tartalmasan töltöttük az időt. Pl nem volt olyan, higy mobilnyomkodás stb stb...

De valtozik az idő. Biztos a mi koroosztályunk is ilyen lett volna, ha elöbb érkwzik meg ez a divat.

Fiatalabb vagyok de tényleg van benne valami.

Példa:14-15 éves koromig a barátokkal úgy beszélgettünk hogy átmentünk hozzájuk vagy hozzám...esetleg dobtunk egy

vh-t...igaz volt internet de nem mindenkinek.

Mostanában...beszélnél egy haverral ?

Oké ráírok "fészen" :D

Nem igazán zavar a dolog.

Aztán majd lehet 10-20 év múlva visszavágyom ebbe a korba.Fene se tudja

22 F

Én úgy tapasztalom, hogy aki magányos, azt nem közösségi média teszi azzá, illetve akinek problémái vannak a kapcsolataiban, azt nem az internet okozza.

Pl. én is ráfoghatnám erre, mert viszonylag sokat internetezek, de kiskoromtól kezdve ilyen vagyok, szorongok társaságban. Ritkábban járok társaságba, olyankor sem mindig érzem jól magam.

Más ismerõseim rendszeresen kijárnak a barátaikkal, közlékenyebbek, feloldottabbak társaságban. Közösségi médiát is használnak, de nincs “rossz hatással” rájuk. Pedig rám talán igen, internetezés közben még magányosabbnak érzem magam, vagy mondhatni függõnek is, olyankor eltávolodok, és inkább valami más tevékenységeket keresek. Másoknak nincs ilyen függõségük, pl. akik régóta jó kapcsolatokat alakítottak ki, azok nem fognak “belemenekülni”. Inkább azok, akiknek alapból társas gondjaik vannak.

Szerintem személyfüggő. Nekem vannak idősebb barátaim is. Ha havonta 1x összeülünk, akkor elő sem kerülnek a mobilok, beszélgetünk, nevetünk.

Viszont tavaly elmentünk nyaralni egy párral (szintén barátok), még életükben nem látták a tengert. Amíg én a teraszon ittam a kávét és bambultam ki a fejemből, hogy milyen gyönyörű, addig ők bent az ágyon facebookoztak és csinálták a szelfiket, hogy milyen rohadt jól szórakoznak.

Ha lementünk a tengerpartra, mi a párommal nem vittünk telefont, úsztunk, sétáltunk, beszélgettünk, játszottunk. Ők meg fotózták magukat/egymást és rögtön mentek fel a képek a facebookra, hogy az ismerősök lássák, hogy ők aztán nagyon szórakoznak. :D nem is mentünk velük azóta se sehova. 2 értelmes mondatot nem tudtunk váltani, mert mindig a kezükben volt a telefon. Mindenkinek a magánügye persze, de szerencsére mi is eldönthetjük, hogy kikkel megyünk nyaralni vagy bulizni.

Szerintem sajnos ez teljesen igaz.

Én 27 vagyok, tehát az én gyerek-és tinikoromban ugyan internet volt már, de okostelefon meg facebook még nem, ezért jóval ritkábban is voltunk online.

Mégis mindig feltaláltuk magunkat a barátaimmal, sosem unatkoztunk, figyeltünk egymásra, közös marhaságokat csináltunk, beszélgettünk. Viszont mostanában egyre többször veszem észre, ha beülünk pl valahova enni, vagy buliban vagyunk (ugyanazokkal a barátokkal), akkor telefonozni kezd némelyikük, mindig szólok is érte, hogy legalább ilyenkor ne Facebookozzanak....

Van egy 13 éves öcsém, és az ő korosztálya már totál függő. Ő nem megy át a barátaihoz, nem mennek el együtt bicajozni, hanem csak messengeren videóchatelnek, mki otthonról a szobájából. És ez szörnyű.... nem hiszem h igazi barátok lennének hiszen semmilyen közös, együtt átélt élményük sincs, amire később visszaemlékezhetnének, ez csak olyan felszínes kapcsolat, hogy unatkoznak ezért csevegnek.

Egyébként nem vagyok teljesen ellene a közösségi médiának, én is használom az oldalakat aktívan, de nem hagyom h a személyes kapcsolatok rovására menjen. És bizony rászólok arra aki egy családi vagy baráti összejövetelen is a telefonjába mélyed (most nem arról van szó hogy vki gyorsan válaszol egy fontos üzenetre röviden, hanem hogy csak elkezdi görgetni a Facebook idővonalat), hogy legyen már egy kicsit offline, legalább ilyenkor.