Közel 30-hoz más is van úgy, h röhejes a helyzete?

Nagyjából így vagyok.

Munkahelyemen egyszer azt érzem mennyire felelősségteljes a munkám, sok feladatot elvégzek, félig meddig projekteket vezényelek le. Néha meg úgy érzem, hogy csak egy csicska vagyok, aki 3 ember helyett dolgozik 1 ember fizetéséért. Ráadásul vannak akik egyszerűen ok nélkül utálnak, fúrnak, ha rosszabb vagyok azért, ha jobb náluk akkor azért.

Lakásom nincsen, nincs is kilátásban. Albérletben lakom, szobát bérelek. Ez nagyjából azt jelenti, hogy semmi magánélet, soha semmi egyedüllét. Most gondolkozom teljes albérleten, de egyedül elvinné a fizetésem felét-harmadát, de legalább lenne egy kis saját terem.

Egyetemi végzettségem sincs meg, éveket elpazaroltam egy szakra, amit utáltam, végül otthagytam az egészet, és a vicc, hogy így többet keresek mintha végeztem volna és teljesen szakmában lennék. Jogsit most csinálom, autóm nincsen.

Barátaim alig vannak, azok is mindig elfoglaltak. 1-2 ember van akivel úgy félig meddig tartom a kapcsolatot. Szociálisan nulla vagyok, sosem tudtam beilleszkedni, ismerkedni, a társaságokból is mindig kihullok. Pedig nem teszek semmi rosszat, csak túl unalmas vagyok.

Barátnőm nem volt évek óta, még csak kilátásban sem. Pár évig próbálkoztam, majd rájöttem, nem az én világom. A mai internetes világ sem segít erre.

Külsőre is mindig ronda, visszataszító voltam, ez a korommal előre haladva egyáltalán nem változik, hanem inkább csak jönnek elő a dolgok. Szemölcsök, anyajegyek, kopaszodás, őszülés, hajhullás. Pedig 30 se vagyok még.

Családtól is el vagyok távolodva. Apám alkoholista volt, nagyjából elüldözött otthonról, 10 év gyakorlatilag magam vagyok. Legutóbb már a saját anyám, öcsém is 2-3 nappal születésnapom után írtak csak, hogy "bocsi elfelejtettük".

Borzasztó magányos vagyok, nincsenek haverok, interneten sem megy az ismerkedés, mert úgy érzem senki nem kíváncsi rám, barátnőm nincs hosszú-hosszú ideje, jelenleg munkám sincs, nagyon életcélom sem, és a szülőkkel élek. 29/F

Próbálom felépíteni magam, megváltoztatni a gondolkodásom, és valahogy előrelépni, de ezt Magyarországon nagyon nehéz. Főleg az elköltözés, irdatlan albérlet árak vannak, fizetés meg pokolian alacsony.

#4 én is próbálkoztam mert párszor de az esetek nagy részében a távolság a legnagyobb baj..vagy pedig hogy nincs pénz.

Az internetes beszélgetés pedig hamar abbamarad mert alapból unalmas emberek gyülekezetéről van szó...csak a személyes kontakt érne valamit.

A maganeletem egy nagy nulla, kilatastalan a helyzetem.. elkoltozni nem tudok, munkahelyet nem tudok valtani.. szoval igen, elegedetlen vagyok, de nekem ez jutott..

25/N