Létezik, hogy helyesen itélem meg es legtöbb ember utálengem?

Gyerekkoromban gyakran fordult elö , h a tanárok ok nélkul kikezdtek velem , pedig egy szorongós, megfelelni vágyó kislány voltam , nem feleseltem, szorgalmas voltam, de egyes tanárok megis ok nelkul belemkötöttek, anyam szerint mert szemkontaktust teremtettem veluk stb.

Kesöbb felnöttkoromban ,kulföldre költöztem , es nyilt, kedvesvagyok , segitökesz , aszerint élek h gyenget segiteni es ne tedd massal ami neked se esne jól . Fejlett a humorérzékem , nem pletykalok , furkálok, megis úgy erzem h nemsikerul megnyernem a munkahelyena kollégákrokonszenvét, söt , kiutálnak, es paradox módon minél többet kacagunk nevetunk egyutt, es az az erzesem h milyen jólegyezunk ,/stb , mar mar bejelölnem öket a közössegifórumokon, akkor jön a hidegzuhany , h tul képp ki akarnak rúgatni, nem latnak megfelelönek, es nagy csalódás mindig ez. Nem értem az okát es egyetemet is vegeztem , pszichológiat igy duplan nem értem MIT TÉVEDEK?

Megjegyzem h az emberek nagyon kivancsiakrám , kerdeznek csomó mindent amit nekem nem volna pofám megkerdezni masoktól rövid ismeretseg utan , h tartom e a kapcsolatot a volt ferjemmel stb , de senkit nem sertek meg , valaszolok .

Meg arra is gondoltam h a túlzott megfelelesi vágy miatt az emberek azt hiszik körulöttem h rajtuk múlik minden, az en maradásom vagy menetelem, igy megrészegednek a hatalmuktól.

Letezik h tenyleg mindenkiutál, mert nö vagyok , mert sebezhetö vagyok , egyedulalló , es emiatt bántanak miert ne alapon mert nincs ki megvédjen ?

Letezik h ilyen rosszak az emberek ?

Vagy rosszul látom en ? Es tevedek megis?