Hajléktalanként élni 24 évesen?

Első vagyok

"nem is hiszem hogy megtudnám csinálni a jelenlegi hozzáállásommal"

A hozzáállásodon mindenképp változtatnod kell, mert különben csak lehúzod magad mégjobban. Tudom, hogy nehéz elkezdeni, de hidd el, megéri. Ráadásul az esti sulik olyanok, hogy a tanárok is figyelembe veszik azt, hogy munka mellett tanulsz, lényegében (szerintem) csak az érettségihez fontos dolgokat tanítják.

"mindig az jár a fejemben, hogy késésben vagyok, és le vagyok maradva a korosztályomhoz képest"

Hát hozd be a lemaradást! Nem lehetetlen. Vannak, akik még nálad is rosszabb helyzetben vannak (tudom ez nem vigasztal, de így van).

Így tavasszal meg nyáron miért ne ?!

Próbáld ki ha annyira pörög rajta az agyad.

De télen lesz csak igazi kihívás.

Napi pár száz forintot csak összeszedsz valahogy kajára ha már elfogy a pénzed.

Szia!

Tűzz ki célokat (akár kisebbeket) magad elé, találd meg, mi az, amivel szívesen foglalkoznál és tegyél érte. Ehhez sok önismeret kell, amihez rengeteg ötletet, tanácsot találsz a neten is.

Lehet, hogy nem vígasztal, de nem az az igazán erős ember, aki sosem törik meg, hanem aki képes folytatni egy lemaradás után is. Mert az ilyenekhez tényleg nincs késő, bármikor megváltozhatsz és megcsinálhatsz valamit, amit korábban valamiért nem tettél. Én is így cselekedtem, és már nem marcangolom magam a múlt miatt, hanem előre tekintek.

Ha szeretnél, írj bátran, szívesen segítek. :)

Jó ötlet, hogy ki akarsz törni az életedből, de ne egy szakadékban ugorj bele, aminek az alján nincs semmi. A szabadságra vágysz igazából, de azt megadhatod magadnak úgy is, hogy tudatos maradsz, nem egyik napról a másikra élsz hajléktalan emberként. Beszélgettem nem egy hajléktalan fiatallal, és sokuknak volt a motivációja szabadság utáni vágy, hogy ne dirigáljon nekik senki, ne kelljen "beletörniük" az életbe.

De lehet szabad az ember másképpen is. Mondjuk megtanulsz egy nyelvet, és ha nem akarsz céges rabszolga lenni egy multinál, sem egy gyárban, akkor a nyelvtudásod használva utazgathatsz is. Igen, ahhoz is pénz kell, de pl. önkénteskedhetsz is külföldön. Ismerek ilyen embereket. Ellátásod, szállásod lesz, fizetést ugyan nem kapsz, de ÉLSZ, embereket ismersz meg, senkinek sem vagy a rabszolgája, és azt csinálsz, amit akarsz. Ha nem tetszik, továbbállsz. Én azt mondom, hogy akkor a legszabadabb az ember, ha nincsen semmije. Nem kell ingatlan, nem kell autó, nem kell jó állás, sőt, párkapcsolat és gyerek sem kell. Akkor nincs mit veszíteni. Nincs miért félned, és megaláznod magad. Amit nem vehetnek el tőled az az, amit átéltél, és amit megtanultál. Úgyhogy fektess be egy jó nyelvtanárba, menj el egy évre robotolni, gyűjts egy kis tőkét, aztán irány a világ. Boldog lehetsz, és szabad, ha céltudatos maradsz, és nemcsak sodródsz.

Attól hogy érettségije lesz még nem lesz jobb neki.

Nekem is van érettségim és szakmám is. Jelenleg tanulok még egy szakmát 3 műszakos gyári munka mellett, de akkor sem kapok 140ezernél több fizetést. Ez meg egyszerűen elmegy az albérletre és a többi kiadásomra.

Sok ember azt nem érti hogyha valakinek van munkahelye és dolgozik akkor miért nem viszi semmire.... a válasz az hogy az ember megdögölhet 3 műszakban egy gyárban havi 140ért ha a havi kiadása meg 170ezer körül van. Én is ebben a helyzetben vagyok. Ahol nincs család vagy barátok ott az ember magyarországon így végzi. Szerencsésebb esetben élete közel végéig fizethet egy albérletet.