Hajléktalanként élni 24 évesen?

Nem igazán van életcélom, mondhatni már semmi sincs.

Már kiszállt minden élet belőlem, minden motivációm elfogyott.

Először is, nem sok jó történt velem, amire azt lehetne mondani, hogy az én életem komolyan vehető, vagy hogy elértem volna bármit is, amire büszke lehetek.

Így az életemnek nem érzem, hogy tétje lenne. Csak vagyok, létezem, sodródom, ráadásul a lehető legrosszabb irányba.

Így arra gondoltam, hogy felszállok egy buszra, és elutazok jó messzire, ahol senki sem talál rám, bár a családomon kívül amúgy sem keresne más, és jól elleszek ott.

Több értelmét látom így hajléktalanként a mindennapi túlélésért küzdeni, mint például egy rohadt gyári munkát végezni.

Az sem érdekel, ha meghalok, vagy bármi történik velem, hiszen egyszerűen nincs értelme a létezésemnek, úgyhogy annyira mindegy lenne.

Bár nem tudom miért írtam ki ezt a "kérdést", de a véleményeteket szeretném kikérni a dologról, és olyan embereket meghallgatnék, akik hasonlóan éreznek vagy hasonló élethelyzetben vannak/voltak.