Más is érzi úgy, hogy csak telnek a napok, és nem történik semmi olyan, aminek lenne értelme, ami tényleg boldogságot okoz?

Hasonlóan érzek, de közben kezdek rájönni, hogy ezen nekem, saját magam kell változtatnom, mert csak azzal lesz eredmény. Akár jó, akár rossz dolog is lesz a vége, de meg kell próbálni tenni.

Nekem egy éve volt kb ilyen érzésem és én is nagyon nehezen viseltem:( Velem a szüleim is meg doki is beszélgetett és az sokat segített mert nagyon rossz kedvű is voltam.

Jelenleg ilyen az életem bő 1 éve. Amire nagyban rátesz a munkanélküliség is. Hogy miért vagyok munkanélküli? Nem tudom! Valószínűleg a depresszió végett, annyira hatással van rám, hogy képtelen vagyok elmenni. Ami tudom hogy már csak hetek, max hónapok kérdése, mert ha nem megyek végem lesz. Ehhez az is hozzájön, hogy barátaim és barátnőm sincs. Tehát csak vagyok mint egy nagy rakás szerencsétlenség. A szégyenérzet ez végett, pedig hatalmas. Nincs is értelme már miért fel kelni, hisz úgysem fog történni semmi érdemleges. Eljárni sem szeretek már, mert hová? Semmi program nincs a közelben. Mindehhez meg szépen le is építettem az önbizalmam, így sokkal nehezebb ismerkedni, mint korábban.