Van olyan rokonotok, aki az emberektől teljesen elzárkózva, senkivel sem kommunikálva, totál magányosan él?

Csak annyit tennék hozzá, hogy aki egyedül él az nem feltétlenül magányos.

Én is egyedül élek és egyáltalán nem vagyok magányos. Annak örülök, hogy senki sincs a közelemben és békén hagynak. Magányosabb vagyok mikor emberek vesznek körül.

Igen, van.

Az összes kapcsolata annyi az emberekkel, hogy elmegy boltba bevásárolni, a bankba a számláját kezelni meg évente kétszer odamegyünk meglátogatni 1-2 napra.

De mivel ez neki megfelel, ezért senkinek nincs beleszólása.

15 évesen lassacskán kezdem felfogni hogy felnőtt koromban hogy akarok élni ,igen teljesen egyedül .Mint a második válaszoló én is akkor érzem a legmagányosabbnak magam amikor társaságban kell kötelezően lennem (p.iskola) ,emelet már a szüleimmel is szinte csak formalitásban élek (ezt hogy is értem ,nos hogy reggelente köszönünk egymásnak ,haza jövök és akkor is ..és szinte ennyi)

Félig meddig már nem is érzem sokszor magam élőnek ,csak mintha egy beprogramozott gép lennék aki nap mint nap eljár az iskolába és ebből áll az élete ,persze pár éve már mosolyogni sem tudok úgy mint régebben ,és nem is vágyok az emberi társaságra .Az egyetlen örömöm talán az hogy gépezek (avagy gamerkedek ) ..és ennyi XDD

Utolsó:15évesen hogy lehetsz ennyire kiábrándult?Nincsenek a suliban se haverjaid?

Én is egyedül élek a cicáimmal,de imádok bulizni,ismerkedni,kollégáimmal dumálni,de az együtt élést én sem preferálom!Megőrülnék,ha még otthon is vkivel jópofiznom kéne!Azért elég gáz,h mennyien gondolkodunk így,pedig azt mondják,h az ember társas lény!:)