Hogy jöjjek ki a gödörből? Van egyáltalán kiút?

Zúdítom az infót.

32 éves nő vagyok.

8 év után a férjem megcsalt és eldobott magától, mikor gyerekkel próbálkoztunk. Most válunk. Nem akarok visszamenni hozzá (ő talán már bánja a döntését, de engem annyira megbántott, hogy nem békülök ki vele).

Van egy új partnerem. Sikeresen elkaptam tőle a HPV vírust. Szerencsére csak egy alacsony rizikófaktorú törzset, de kellett, "mint egy falat kenyér" az autoimmun pajzsmirigy és nőgyógyászati betegségeim mellé, amelyek meddővé tettek.

Valószínűleg csak lombikkal lehet gyerekem, ha lehet egyáltalán.

Egyedül élek, egyedül vagyok és rettentően magányos.

Az új barátomra nem lehet számítani. Rendes srác (attól eltekintve, hogy hülye és felelőtlen volt, és egy pár hónappal korábbi futókalandból szedte össze a HPV-t valószínűleg), de nem akar/mer elköteleződni. Nem mennék bele, de a lényeg, hogy fél összeköltözni, rémes családi háttér van mögötte alkoholista, verekedős szülőkkel, így tart a komoly kapcsolatoktól. Még sosem volt komoly barátnője, még sosem lakott együtt lánnyal.

Tehát nagyon úgy áll a dolog, hogy nem lehet rá építeni.

Ha most szakítok vele vagy ő szakít velem... Kinek fogok kelleni?

Hiába vagyok szép arcú, jó alakú, intelligens nő (Légyszi, ne savazzatok... Tisztában vagyok az előnyős és kevésbé előnyös külső tulajdonságaimmal. Alapvetően "jó nő" vagyok, de így...?)

Kinek fogok kelleni nemi betegséggel, két komoly autoimmun betegséggel, úgy, hogy csak lombikkal lehet gyerekem?

Enyhe depresszióval küzdök. Járok terápiára hetente, de csodát a pszichológus sem tud tenni. A munkámat ellátom, dolgozom, de ezen felül teljesen bezárkózom és alig találom a motivációt a legkisebb mindennapi kihívásokhoz. A barátaimmal, családommal beszélek a gondjaimról, de teljes mélységében nem, mivel úgysem tudnak mit mondani erre, úgysem tudnak segíteni, és nem akarok állandóan panaszkodni. Ki szereti az olyan embert...?

Hetekig nem főzök, alig bírom magam elvonszolni vásárolni élelmiszert. Hülyeségeken élek, puffasztott kölesen meg gyógyszereken. Sok gyógyszert szedek a betegségeim miatt, és sok vitamint, mindennek ellenére állandóan beteg vagyok. Egy-két havonta ledönt a lábamról egy vírus vagy gyulladás. Biztos vagyok benne, hogy a rossz lelkiállapot miatt betegszem meg ilyen könnyen.

Hogy van ebből kiút? Nem látom a fényt az alagút végén, ha értitek, mire célzok. Csődtömegnek érzem magam, fizikai és lelki roncsnak. Nincs erőm... Nincs erőm ehhez az egészhez. Mi értelme van?