Voltatok már úgy, hogy nem érdekelt semmi az életben?
Nincsenek céljaim, nincsen jövőképem, nem érdekel abszolúte semmi az életben, ha itt halnék meg 2 perc múlva, megváltás lenne. Az életem összes területe egy nagy rakás szar, azért dolgoztam évek, évtizedek óta magamon és a környezetemen, hogy ezt érjem el végül... Jártam pszichológushoz, önfejlesztő tanfolyamra, ismerkedtem, csak a pénz kellett mindenkinek, emberileg senkit nem érdekel, mi van velem. És ezt nem tudom feldolgozni, képtelen vagyok ilyen világban létezni... Van még bármi gyógyír ilyen szintű letargiára és apátiára?
Aki azzal jön, hogy "mosolyogj, legyenek céljaid, élj", annak üzenem, hogy próbáld meg mindezt úgy csinálni, hogy látod magad mellett összeomlani az életed, rohadt magányosan... Ugye, hogy nem menne, ha őszinte akarsz lenni magadhoz?!
(F)
Van munkád? Akkor koncentrálj arra.
Ha tanulsz, akkor arra.
Ne foglalkozz azzal tudatosan, hogy kapcsolatokat akarsz kiépíteni.
Találj valami "nemes" feladatot.
Szerintem segít, ha segíthetsz másokon, és nem saját magaddal vagy elfoglalva. El is tereli a figyelmedet, meg rájössz, hogy még milyen sok embernek vannak problémái, nemcsak neked.
Van munkám, ahol állandóan fúrnak a hátam mögött, pedig próbálok alkalmazkodni, mindenkivel normális vagyok. Viszont egyáltalán nem boldogít, nincs mellette életem és szarrá sem keresem magam vele. Végzettség és egyéb tapasztalatok (na meg önbizalom híján) viszont nincs más választásom, mint tűrni, nyelni és időnként térdelni...
Tanulni képtelen vagyok, mindig is figyelemzavaros voltam, csak azt tudom megjegyezni, ami érdekel, de azt sem tartósan. Mondanak valamit, leokézom fejben, 2 perc múlva nem emlékszem. Olvasok valamit, fél nap múlva a könyv címe sem jut eszembe.
Segítettem másokon, lelkileg, anyagilag, munkában, kivétel nélkül mindenki kihasználta, ugródeszkának tekintett és ott hagyott a szarban fürdeni nyakig.
Nem írtam le mindent, de tényleg az összes sablontanácsot, módszert és életmódváltást kipróbáltam.
Igen, nemrég jöttem ki egy hasonló időszakból, ami több mint egy évig tartott. Nekem az iskolapszichológus sokat segített, de ehhez az kellett, hogy én is akarjam a változást, a gyógyulást. Új célokat tűztem ki, amik minden nap motiválnak, miközben valami olyat csinálok, amihez nagyon nincs kedvem.
Azért nem megy neked, mert minden mondatodból árad a negatív hangulat, igen én is ilyen voltam, szinte minden mondatomban benne volt a "nem". A pszichológus segített abban, hogyan formáljam át a gondolkodásom. Nem kell gyorsan haladni, de tényleg minden fejben dől el. Ha odafent nincs minden rendben, persze, hogy az egész jövődet negatívnak látod. Fognak jönni célok, álmok, amik motiválnak, csak akarnod kell.
2: A segítséget szervezett keretek között gondoltam. Nem olyanra, hogy x ismerősödnek segítesz vagy anyagilag segítesz. Azokból tényleg sokszor csak a baj van :)
Nincs valami, amit szeretsz?
Nekem sincs túl jó időszakom mostanában. Nekem az olvasás segít. Kellemes időtöltés, egyedül lehet csinálni, és elvonja a figyelmemet arról, ami bánt.
Ez nem kérdés,hanem egy nyavajgás és egy jelenlegi pszichés állapot leírása,de ugyanakkor azt is leírod a végén,hogy senki se adjon tippeket,mert az semmit nem ér számodra.
Pedig az élet egyik értelme a mindig újabb célok elérése,hobbi,munka,helytállés,gyereknevelés,meg sokminden más.
Igazából nem tudni,hogy mit lehetne neked,és a hasonló embereknek tanácsolni.
Ücsörögj tovább és ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!