Voltatok már úgy, hogy tisztában voltatok vele, hogy tanulnotok kell, mégsem tudtátok magatok rávenni, annyira nem érdekelt az egész vagy nem volt meg a kellő motiváció?

Amíg suliba jártam, állandóan így voltam :-)

Én pont ilyen helyzetben vagyok/voltam. Munkahelyem lehetőséget ad arra, hogy gyakorlatilag bármilyen diplomával előreléphetek, de azért némelyik főnök jobban örül a szakirányú végzettségnek. Egyik erős jellemű főnökömnek ecseteltem, hogy csak az "X" iskolára vesznek fel, mert nem elég az érettségi pontom , hogy a jobb "Y"-ra felvegyenek.Erre ő mondta, ( hangsúlyozom NEM KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰEN ) hogy újra lehet érettségizni nem? Ebből azért kiérződött, hogy az "Y" iskola, amivel igazán elégedettek lennének, de ha másik van az sem baj. Itt a lényeg az a személy volt, aki vezető pozícióban egy erős jellem, akinek adok a szavára. Valamiért oka van, hogy így látja, hogy inkább a másik iskola.

Én így vagyok a munkával. Tudom, hogy dolgoznom kellene, de helyette itt neked válaszolok. A nyelvtanulással is így vagyok, elkezdtem, de semmi kedvem hozzá, pedig hasznos lenne.

Itt állok az érettségi előtt, eddig tanultam év közben, de most a fene nagy szabadság közepette már egy hónapja semmit sem csináltam. Most megfogom szenvedni, amikor 10 nap alatt kell megtanulnom 60 tételt.. :S

Hasonlóan vagyok, mint az utolsó. Igaz, a nyelvtan tételeket azért olvasgatom, elég sok meg is ragadt. Törire rájöttem, hogy nem is kell sokat tanulni, egyszer átolvasom majd jövő héten. Iszonyatos zavarban az irodalommal vagyok, nincsenek tételeim, és utálom is :( De majd csak lesz valahogy.

Én meg holnap vizsgázok, és még csak 3 tételt tudok(12-ből). Nem olyan könnyűek, hiába van CSAK 12. Ami akármilyen tárgyból is, de ritka. Semmi energiám, kedvem, látod, itt ülök és gépezek. Az egyetem nagyon "ellazítja" az embert, ha nem tudatosan csinálja.