Voltatok már annyira kiborulva hogy a környezet abszolút nem érdekelt?
Az utobbi időben (január óta) csak rossz dolgok történnek velem.Teljesen tönkre ment az életem,kicsúszott a lábam alól a talaj,költöznöm kell(van két kiskorú gyerekem)anyagilag a nullán vok stb..(sok minden lenne még de nem sorolom tovább)A lényeg:Teljesen kivok,testileg lelkileg,szellemileg,és annyira nem tudtam ma kontrollálni a cselekedetemet,hogy az állomáson elkezdtem kiabálni.Valaki hívott telón,és annyira felhúztam magam(ilyen idegállapotban nem nehéz)azon amiket mondott hogy nem tötődtem vele ki hallja,hallja e egyáltalán valaki.
Már haza értem,de még mindig nem nyugodtam meg,nagyon szégyenlem magam.
Ti hogyan oldjátok meg az ilyen helyzeteket?
Légyszi kíméljetek meg a dilidokitól meg a gyógyszerszedés
javaslattól.
(már odáig jutottam,ha nem lenne a két gyerek,biztos kicsinálnám magam)
Nekem még nem volt, páromnak igen. Neki 5 éve tart a trutymó, és minden nappal csak rosszabb, főleg mostanság. És mindig reménykedünk, hátha végre valami javulás lesz..
Neked csak azt tudom mondani, hogy ezek a szar dolgok is mindig vannak valamiért, most ez a lecke, ezt kell megoldani, ezzel kell megküzdeni, vagy másfele kell menni. Remélhetőleg nem tart örökké a te rossz helyzeted, mégha most kilátástalannak is hat az egész. Lehet, 2 hónap múlva már mögötted lesz az egész. És a két gyereknek meg anya kell, úgyhogy önkicsinálásra ne is gondolj.
Próbálj mindent a lehető legjobban csinálni, hogy kikászálódj ebből, ne süppedj bele te is a kakikba.
Drukkolás
Köszi :))
Már az is segített valamennyit,hogy kiírhattam magamból..
Az mindenképp segítene, ha valakivel beszélnél ezekről.
Nem muszáj dilidokival (: Elég egy barát vagy akárki. Az ilyen kérdéseknél sokan fel szokták ajánlani a segítségüket, hogy írj nekik mailt és beszélgessetek.
Mert az tényleg segít.
És nyugodj meg, egyszer minden jobbra fordul.
Erre kell mindig gondolni, és persze optimizmus 100%-ig!
Ügyes légy (:
hát nekem volt, de elég durván nem érdekelt a környezet. Akármi történt mellettem, mégcsak oda se néztem.
De én nem voltam ideges, inkább nyugodt, semmin se tudtam magam felhúzni
Nehéz neked. De fel kell tudnod állni. Kérj segítséget (nem dilidokitól, hanem egy jó baráttól) akivel párszor a héten összejöttök egy jót kávézni és hosszút beszélgettek. Közben pedig koncentrálj a gyerekeidre. A munkán kívül legyél velük amennyit csak tudsz..
Amúgy nem ciki, nem tom észrevetted-e hogy mindenki tök ideg mostanában. Aki nem ,az azért mert vagy nagy mázlija van az életben, vagy már talpra tudott állni. Sok szerencsét
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!