Senkit se érdeklek, mit tegyek?

Sosem volt sok barátom, de 1-1 azért akadt, viszont már hosszú évek óta senki.

Úgy érzem, nem tudok senkivel kapcsolatot létesíteni, sokszor kerestem fel az embereket, próbálkoztam próbálkozom, de nem jön össze.

Gyerekként évekig bántottak, kiközösítettek, ennek köze lehet ahhoz, hogy nehezen bízom meg bárkiben, úgy érzem, mindenki hülyének néz, mindenki utál, pajzsmirigy beteg is lettem már általánosban.

Ismerem a hibáimat, maximalista vagyok és nem tudok megbízni semmiben, amit nem saját kezűleg végzek el.

Az utóbbi idők tapasztalatai és csalódásai alapján úgy hiszem, kívülről határozottnak tűnhetek, sőt, lenézőnek (ezt a szót használták rám, teljesen ledöbbebtem, mert gyakran két szót nem tudok összetenni, úgy izgulok), holott baromira nem vagyok az.

Van egy másfél éves gyerekem, a férjemmel egy ideje nem túl jó a viszonyunk (nem tűri jól, hogy nekem semmi se tökéletes én meg nem tűröm jól, hogy meg sem szólalhatok, már megsértődik), szüleim messze laknak, így ritkán látom őket, tesómék sem keresnek, anyósomék kibeszélnek, nem keresnek (csak az unoka érdekelné), sógornőm berágott, ebben a városban mióta itt lakom pár éve, nulla kapcsolatot sikerült kialakítanom.

Mindenkit én keresek, engem senki.

Úgy döntöttem, változtatok, mégpedig nem fogok senkit keresni.

Visszaolvasva nagyon szar alak lehetek :(

Túltettem magam azon, hogy egész napi társasagom (férjem későn jár haza) egy még nem beszélő gyerek. Lazulni nem tudok, elmenni gyerek nélkül sehová sem tudok.

Mit tudnék tenni, amivel barátok és társasági élet nélkül kicsit életet lehelhetnék magamba.