Senkit nem érdeklek. Hogyan éljem túl az életet?
Kérlek, Segítsetek nekem!
Az életem mindig is a beszéd körül forgott. Mindig jókedvűen csacsogtam, ha volt kivel. Pozitiv személyiség voltam és ez most nagyon megváltozott. Mára, hogy érdemi beszélgetésekben is részt tudnék venni (nem csak az aktuális legcukibb Barbie babáról beszélgetni) senkit nem érdekel a mondanivalóm. Eleinte csak adtam magam, aztán mindenkivel olyan témát próbáltam felhozni, amiről tudom, hogy érdekli. De semmi... Velem senki nem akar beszélgetni, senkit nem érdekel, hogy én mit mondok, senki nem hallgatja meg a véleményemet. Már félek hozzászólni bárkihez, mert tudom, hogy Úgyis csak megpróbálna lerázni. Az anyámat sem, a testvéremet se, az apámat se, de még a páromat se érdekli a mondanivalóm. A "barátaim" nem keresnek. Ráadásul az egész életem kudarc. Dagadt vagyok, csóró, ügyetlen és ezek szerint még idegesítő vagy kiállhatatlan is. Úgy érzem, hogy az egyetlen jó dolog, ami velem történhetne, az az öngyilkosság. Csak az utolsó kis remények tartanak vissza, hogy talán van valaki akivel majd egyszer beszélhetek. Nem tartom önzőségnek, ha öngyilkos lennék, sőt, jobb is lenne mindenkinek. Utána csak egyszer kéne miattam fizetni, már ha feltűnne valakinek, hogy meghaltam. De mégsem teszem meg... Nem tudom, hogy miért... De, ha még az öngyilkossághoz sem vagyok eleg jó... Mit tehetek a mostani helyzetemben? Mit kellene csinálnom, hogy jobb legyen?
Gyeekek nekivagtam a telom a falnak... Itt gepelek perceken keresztul erre kifagy...
Essunk neki megint toretlen lelkesedessel!
Valahogy igy kezdodott: menj el kocogni mert az jot tesz a testnek es leleknek egyarant, de aztan beugrott, hogy idezem: "zergebaszo egy cidri van odakint"-Django a film cime ha valakit esetleg erdekel :'D
Aztan lassuk:
Nekem evek kellettek amire osszeszedtem a kis csapatot, de veluk barmirol el lehet beszelgetni. Kik is? Egy volt osztalytars, jelenlegi egyetemista, egy srac aki ket orara lakik tolem+a korahoz kepest meglepoen kommunikativ huga. Egy idosebb muzeumi ejjelior aki mostanra tarsvalalkozo egy cegben. De vajon mire akarok ezzel celozni? Arra, hogy beszelgetni barkivel lehet es a kor se szamit. -5, +30 ev az semmi! Persze szerencse is kell, hogy osszeszedj egy ilyen csapatot, de ha tesz erte az ember akkor kifizetodo.
Csak adtad magad? Azt hittem ez alapveto. En sem szegyenlek "kemeny metalos" letemre orakon keresztul simogatni egy baratom kiscicait vagy mar a csoporton bellul fogadasbol minden napra irni egy haikut (5-7-5 szotagszamu japan vers ami amugy rohadt nehez. Fogalmazz meg ertelmes mondanivalot 3 sorban!)
Miutan letettel az ongyilkossagrol ezt ertelmezd:
Nem VALTOZNI kell, hanem VALTOZTATNI! ha nem szereted a helyzeted akkor tegyel erte, hogy jobb legyen, ha kozben rajosz egy ket hibadra akkor azokat is orvosolhatod, de csak modjaval. Olyan baratokat keress akik tamogatnak ebben.
Es itt jonnek a bajok mert elfelejtettem az elozo szovegem...
Egyenlore ennyi, ha kell valami akkor irj, ha nem akkor nyalazd at ujra a szovegem mert neha en se ertem mit akarok irni...
19f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!