Kiutált, kizárt a családom a testvérem miatt, úgy érzem magam mint egy falkából hátrahagyott kutya. Más is van így?
Bátyám 2 évvel idősebb nálam. Ő volt a szüleink kedvence mindig is, ő a “jobban sikerült gyerek”. Ő lett apánk után a jóképű, magas, haverkodós srác, én meg anyánk után az alacsony, csúnyább, zárkózott srác. Sajnos apánk és a testvérem mindig összefogott ellenem, gúnyoltak, beszólogattak. Őt sztárügyvédnek szánták (nem simának, már akkor is sztár volt a titulus) és erre rá is játszott mindig, adták alá a lovat rendesen. Őt minden pénzes tanfolyamra beiratták, még arra is ami nekem tetszett, a család minden pénzét az iskoláira költötték. Őt ki kellett küldeni az USA-ba mert ott tud jól angolt tanulni, kellett neki venni egy autót már a jogsi mellé hogy ne maradjon le a menő srácoktól, stb. Nekem kb semmi, ahogy mondták “csak egynek jut pénz, te meg úgy is elvagy magadban”
Az lett a vége az egésznek hogy “elragadta” az éjszaka a testvéremet. Először játékfüggő lett, prostikhoz járt, majd alkohol és kábszer problémai is lettek. Adósságokat halmozott fel, de a szüleink nem vettek róla tudomást, mert ő a nagy reménységük, inkább kifizettek mindent helyette. Az egyetemet már nem végezte el, pedig még lakást is vettek neki hogy azzal fenntartsák az érdeklődését, de nem érdekelte! Persze utólag derült ki hogy már 3 éve abbahagyta a sulit, csak hazudozott róla.
Én a szerényebb képességeim mellett egy gyárban dolgozok, 12 órákat, de elvagyok, semmi extra.
Közben a tesó eladta a lakást titokban és albérletbe ment, a különbözetet meg elszórakozta.
Most oda jutottunk hogy józan lett teljesen 5 hónapja és mindenért engem tett meg felelősként amiben a félrevezetett barátnője is támogatja ellenem! Mert hogy vele szemben milyen nagy elvárások voltak és ezeket nem tudta teljesíteni, mert nem is volt agya egy jogi egyetemre csak ráeröltették, ezért összeroppant benne, bezzeg nekem semmi teher nem volt a vállamon. Kitalálta hogy őt gátolja, zavarja a gyógyulásban az én “nagy boldogságom”, aminek az lett a vége hogy a család megkért rá, ne menjek el a menyasszonyommal a családi ebédre Karácsonykor, meg most egy ideig máskor sem mert hazaköltöztek! Aszisztálnak hozzá hogy engem hibáztat, azt akit kinevetett, kicsúfolt egész gyerekkorunkban. Beszéltem velük, de még mindig benne látják a jövő sztárját és mindent érte tesznek ugyanúgy és nekem ezt meg kell értenem. Ő visszamegy a jogra nemsokára, rendbejön, blablabla.
Most emiatt nagyon egyedül érzem magam, mint aki elvesztette a családját, mint egy kivert kutya akit kivetett és hátrahagyott a falka. Nem is beszélnek velem, semmi. Mint akinek tegnap még volt családja, ma meg már nincsen.
Le akartam csak ezt írni, hátha valaki volt hasonló helyzetben, tud valami tanácsot adni, vagy egy jó szót.
Szerintem nem vagy egyedul a sztoriddal. Nagyon sok csalad nem banik egyforman a gyerekeikkel.
Az en batyam is ket evvel idosebb nalam, es nalunk is o volt mindig a kedvenc. Tizenevesen elkezdett zulleni, kirugtak a gimibol, droghoz nyult, alternativ figura lett belole mert volt egy punk zenekaruk. A rendorsegi ugyek satobbi.
Akkor az egesz csalad ot szapulta, persze jogosan.
Aztan tiz ev kemeny zulles utan elkezdett egy kicsi javulast mutatni, es a csalad egybol hasra esett, megbocsajtott benyelt neki mindent.
En hiaba tettem kezdettol fogva a jot, es a jo utrol soha nem tertem le, nem szamitott semmit, es nem szamitottam a csaladba semmit sem. Ja meg hozza teszem, en lany vagyok...
Sajnálom!!
Szerintem összpontosíts a menyasszonyodra, alapíts vele családot, a vér szerintieket pedig építsd le. Kis pénzzel is lehet boldogan élni.
"Csak egynek jut pénz"- ez bicskanyitogató...
Hu, sajnálom, elég van jó pár ilyen a környezetemben, csak nem ennyire durva.
A helyedben jó ideig leszarnám őket.
Nálunk inkább olyan van, mint amit a 72% írt.
Nagymenő, önmegvalósító (P)öccs, rendőrségi ügy nála is, szülők pénzének elherdálása, és mindig ő volt sajnálva, szegény csak öngyilkos ne legyen (esély nem volt rá). Most jó pár éve ő is otthon lakik, nagy lábon él, mert szüleim elkényeztetik, jogsit többször elkezdte csinálni, tanfolyamokat fizetnek neki, de eddig mindet ott hagyta, csak a pénzt kéri el bérletre, különféle kamu dolgokra stb, amit aztán elherdál.
Idén elkezdett jófiú lenni, néha elmosogat és apám a múltkor mondta könnyes szemmel, hogy bevásárolt nekik (az ő pénzükből), milyen jótét lélek.
Nekem annyiban könnyű, hogy engem is szeretnek, tehát ezt a fajta ocsmányságot, amit veled tettek felfogni sem tudom.
De hallod, vissza fog ez ütni, ha 50 éves lesz is ők fogják eltartani, akkor majd sírhatnak a szüleid...
Köszönöm mindenkinek! Igazatok van, nem fogok koslatni utánuk. Amúgy is büszke ember vagyok, amit keveset elértem, azt úgy hiszem hogy csakis magamnak köszönhetem. Egyszer megpróbáltam nyitni, de többet nem fogok. Saját család alapítását tervezzük amúgy is a párommal. Mindössze az fáj és bánt hogy minden ellenére őszintén szerettem, szeretem őket. A testvéremet is mindig megvédtem amikor kikezdték az életmódja miatt, hazugságokat találtam ki hogy kiálljak mellette.
Azért is fáj a Karácsony, mert én hülye a kis tartalék pénzemből ajándékokat vettem mindenkinek (majd elajándékozom inkább őket), készültem az egészre, vártam!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!