Úgy érzem teljesen egyedül vagyok, senkit nem érdekel, mi van velem (? )
Néhány napja elgondolkoztam, hogy senkivel nem beszélhetek a problémáimról. Tényleg senkivel. Nagyon sok emberrel vagyok jóban, de mindenkivel csak felszínesen. Akiket a barátaimnak gondolok, valóban nem is barátok, hanem inkább csak emberek, akikkel eltöltöm a szabadidőmet. Nincs olyan igazi barátom, akinek kiönthetném a lelkem, párkapcsolatom sincs egy ideje.
Elég nagy a családom, de közülük sincs olyan, akiben megbízom. 4 tesóm van, közülük 3 még kicsi, a 4.-kel nem vagyunk jóban. A szüleimmel pedig szintén csak felszínes a kapcsolatom. Mindig megkérdezik, hogy vagyok, de cak annyit válaszolok,hogy "semmi", vagy "minden rendben", mert látszik rajtuk, hogy valójában nem érdekli őket, mi van velem, nem figyelnek rám. És kb ennyi.
Emellett idén kezdtem az egyetemet, gimiben mindig ment a tanulás, jó jegyeim voltak, tele voltam tervekkel. De most valahogy nem találom a helyem, úgy érzem rosszul döntöttem. Nem látom értelmét semminek. Reggel felkelni, suliba menni, nem menni suliba, stb. Egy senkinek érzem magam, körülöttem mindenki boldog, sikeres, rajtam meg átnéznek az emberek.
És egyébként mostanában kezdtem el így érezni. Előtte ugyanilyen körülmények voltak, csak valahogy nem igényeltem senki társaságát ilyen szinten, illetve most tudatosult bennem, hogy semmit nem értem el az életben...
Esetleg ha valaki volt már hasonló helyzetben, az segíthetne, leírhatná, hogy mitől lett jobb.
Előre is köszi a válaszokat.
18/l
Aki kérdezget azt lerázom, saját családommal sem állok szóba, a kisujjamat nem mozdítom azért, hogy bárkivel jó kapcsolatot építsek ki, aztán nyígok, hogy nincs mellettem senki.
Te mit tudnál egy ilyen embernek tanácsolni?
Barátokat kell szerezni, nem a szerelmet hajkurászni. A szerelem elmúlik, a barátság megmarad. Pasit bármikor le tudsz akasztani, barátot nem.
Nekem sincs barátom akivel beszélgethetnék, sőt még olyan sincs akivel egy moziba el lehetne menni, szülőkkel megromlott a viszony már jó 10 éve - na de attól még nincs itt a világvége, teszem a dolgom a mindennapokban. Értelmes elfoglaltságokkal töltöm az időt (tanulás, karitatív munka). Közben azért lehet találkozni új emberekkel. Csak foglalkozni kell valamivel, szerintem ez a dolog nyitja.
18 évesen mit akartál volna elérni? Ezt nem értem.
ma 19:08
Ez csak max lányokra igaz,mert ha nem jön össze egy pasi,akkor még ő leszbikus is lehet,tehát igen akkor jó ha vannak barátaid. De egy csajnak minden újjára akad 10 pasi akkor is ha csúny,kövér stb.. De pl ha pasi vagy akkor már az egészen más.
A barátoknak is van magánélete, nem tudom de nekem ég a pofám ide barátok oda barátok hogy ennyire nyomorult vagyok hogy nem tudok felmutatni egy kapcsolatot egy lányt aki szeret és elfogad engem akit én is szerethetek.
És ezeknek a barátoknak meg is van a véleméynük hülyének néznek vagy ketyósnak esetleg sajnálnak.
Köszönöm inkább ne legyenek barátaim sem..
Szerelmet keresd, ne a barátokat.
Igaz hogy szerelemben is csalódhatsz, de többet ad mint a hülye barátság.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!