Mas is tolti teljesen egyedul a karacsonyt iden?

Szintén.

Önmagában ez nem lenne különösebben nevezetes dolog. Az év 365 napjából kb 330-at egyedül töltök. Munkatársakat akiknek a keresztnevét tudom nem nevezném minőségi társas időtöltésnek, szóval a munkanapokat nem számolom.

a munkán kívül meg nem beszélek senkivel sem élőben, de amióta ráuntam hogy én írok másoknak azóta sehogy sem beszélek senkivel sem.

De munkahelyen is abszolút csak a gyakorlati jellegű kommunikációra korlátozódik minden.

Nyaranta meg néha tavasszal találkozom az ismerőseimmel, és kész.

Mivel egyéni tanrenden vagyok, ezért nincs osztályom, így még felszínes osztályon belüli haveri viszonyok sincsenek. Amit nem is hiányolok, nincs kedvem olyanok társaságához akikkel max napi 5X15 percre vagyok haver, aztán rám se ír.

Miután munkából hazajövök, teljesen egyedül vagyok a lakásban. Senki nem szól hozzám, senki nincs itt. Albérletben vagyok, és elvileg van egy lakótársam is, de vele soha nem beszélek. Vagy suliban van, vagy valahol máshol. De ha itthon van akkor se beszélünk.

Hétvégéim teljesen tartalmatlanok. Ma is, kb délután négykor kimásztam az ágyból, hajat mostam, főztem egy újabb adag kaját a hétre, és visszadőltem aludni...

Ha van szabadidőm akkor vagy teljesen értelmetlenül cseszem az időmet, vagy elmegyek a könyvtárba, vagy ha van kedvem akkor este sétálgatok a városban...

Már jó hosszú ideje így van ez, és mivel 9 hónap múlva kerülök csak egyetemre, ez egy jó darabig így is marad még.

De ott sem reménykedem már semmiben sem.

A karácsony csak azért kifejezetten zavaróbb időszak, mert akkor a csapból is az folyik hogy "boldogság, meghittség, szeretet, és hogy ez egy különleges alkalom".

Ezek nélkül a szentimentális baromságok nélkül simán csak egy újabb nap lenne a naptárban.

Egyébként már jó ideje ilyen egyedül vagyok. "Család" nálam nem volt más mint egy hely ahol néhány alakkal egy helyen éltem, és amúgy mindet gyűlöltem. Nem akármiért léptem le 16 évesen azoktól a férgektől...

Azóta nagy nehezen eljutottam a 12. osztályba, szóval idén érettségizem. Most 19 vagyok, februárban leszek 20...20 évesen már elkezdhetek akár élni is, nem csak létezni...

Igen..egyedül. Nem foglalkozik a családban senki senkivel. Így megy már amióta élek.

(18 éves vagyok) Én nyilván nem így akarom..talán lesz még az életben boldog karácsonyom. Remélem Nektek is.

Én előre Kívánok Nektek Szeretetben Boldog Karácsonyt!

Nem, de mégis úgy érzem magam a legtöbbször. Mindig csak a veszekedés megy valami apróságon, nincs meg az ünnepi hangulat már évek óta, és ezt nem a díszekre értem, hanem a szeretetre, együttlevésre, családi békére. Szóval igen, egy kicsit olyan néha, mintha egyedül lennék.

Mondjuk ez még mindig jobb, mint hogyha valójában egyedül lennék.

Olyan jó lenne ilyenkor összebújni valakivel, beszélgetni, énekelni, táncolni, amolyan romantikusan. :D

Ha azt veszem alapul, hogy a legalapvetőbb EMBERI ÉRTÉKEK hiányozni fognak, akkor valószínűleg...

Most jöttem rá, hogy egy bizonyos ismerősömet nem kellett volna "túldicsérnem", mert nagyon elbízta magát.

Ha tapintatosan a hibáira is figyelmeztettem volna, biztosan nem tartanánk itt.

Ui: a kapcsolat kifejezetten építő jellegű lenne amúgy...