Sosem tapasztalom meg a szerelmet? Örökké egyedül maradok?

Ket éve vagyok egy szar kapcsolatba fsztudja miért, valószínűleg kapcsolat függő vagyok. De most fogok ennek véget vetni mielőtt ebből 12 év lesz.

Sokáig voltam egyedül, de sokkal jobb volt esküszöm, mint ez a kínlódás ez a szenvedés...hogy azon izgulok mikor veszünk megint össze kis dolgokon, hogy mikor hazudik újra a szemembe, hogy mikor lesz ismét bunkó velem, mikor fogok megint újra sírni.

Mindig csak reménykedtem és reménykedtem hogy maajd.. jobb lesz, nem kell egyből szakítani. Megoldjuk a problémákat és megy tovább minden. De a sok kicsi sokra megy ez mer nem normális. Minden héten van valami..Ennyi veszekedés mellett boldog se vagyok. Sőt már szerelmes se, ez már csak kötődés.

Egy jó darabig újra együtt leszek, de nem is erdekel mert ezerszer boldogabb voltam egyedül, erre esküdni is merek!

Én feltettem ide egy olyan kérdést, hogy megéri-e egy szenvedély nélküli kapcsolatban maradni? Nem mertem kilépni, mert féltem az egyedülléttél, hogy azt hittem mindenkinek van valakije csak nekem nem lesz, stb...

Rengeteget gondolkodtam ezen, és nem mertem lépni, de végül is szakítottunk...és nem bántam meg, sőt nagy lépésnek érzem.

Így legalább megadom az esélyt a szerelemnek. Lehet, hogy egyedül maradok, de legalább nem egy rossz kapcsolatban, ahol azt sem szerettem, ha hozzámér.

Szerintem sokan keresik a párjukat, és sokan nem mernek kilépni egy rossz kapcsolatból.

Tök jó, hogy a "rinya" és társai szöveggel jönnek egyesek...

De ez a párkeresés kb olyan, mint a piac.

Mert ott is megnézi az ember a terméken, hogy milyen az állapota, mik a hibái, megéri-e megvenni... Csak a termék nem fog visszautasítani.

Én próbálkoztam néhány lánynál, de még a beszélgetés is lefulladás, nemhogy randira hívás... Ugyan kérlek.

Nem csúnya az arcom, ügyelek a kinézetemre, a ruháim kínaisak de semmi baj nincs velük, nem vagyok szegény,

Stb

Szerintem jó adottságokkal rendelkezem.

De nem.

Miért?