Súlyos ördögi körbe kerültem depresszióval és nem tudom, hogy másszak ki belőle? 29 éves egyedülálló anya.
Tudnának olyanok segíteni, akik vagy voltak ilyen helyzetben, vagy láttak ilyen közelről? Teljesen tanácstalan vagyok, és lassan nem bírom tovább elviselni a rám rakódó terheket, de nem látok kiutat. Nagyon kérem, hogy szitkozódók ne írjanak, mert tényleg segítségért jöttem!!! Köszönöm, ha elolvassátok.
29 éves vagyok egy 4 éves kisfiúval egyedül. Két és fél éve maradtunk ketten, az apja szinte teljesen eltűnt az életünkből, akkor jön, amikor kedve tartja, van, hogy hónapokig nem látjuk. Nagyon megviselt a válás is, még mindig nem hiszem, hogy túl vagyok rajta teljesen. Viszonylagosan lábra álltam anyagilag, nem élünk hú de jól, de megélünk, a gyerek előtt tartom magam, próbálok neki mindent megadni, és örömteli, boldog életet biztosítani neki egyedül.
Viszont folyamatosan szorongok az anyagi biztonság miatt, vagy hogy hogyan fogok neki mindent biztosítani, próbálok használtan, olcsón beszerezni mindent, de ez rengeteg plusz időt és enegriát vesz el. Két munkahelyen dolgozom, mert a főállásból nem élünk meg, fektetés után otthon sokszor hajnalig dolgozom, alig alszom, folyamatosan fáradt vagyok és egyre ingerültebb. Nincs semmi segítségem, nincsenek nyugdíjas nagyszülők vagy testvérek, bébiszitterre nem futja, így két éve nem voltam lényegében sehol, nem tudok kimozdulni. Ha az apja nagyritkán elviszi (ott aludni nem alszik ott, csak napközbeni program), akkor próbálom behozni magam, úgy érzem folyamatosan hajszolok mindent, de nem érem utol magam.
Az apja ennek ellenére állandóan engem ócsárol, hogy hogy nevelem a gyereket, hogy viselkedek vele, mindenről természetesen én tehetek, ő visszajönne, de én nem engedem, akkor ne várjam, hogy segítsen stb.
Rettegek, ha beteg a gyerek, hogy kirúgnak, az oviban is folyton van valami, ami miatt el kell kéredzkednem a munkahelyemről, a kollegáim a hátam mögött kibeszélnek, hogy álindokokkal mindig elmegyek és nem dolgozok annyit mint ők, félek, hogy elveszítem a munkám (most is táppénzen vagyok, mert tegnap hányni kezdett a gyerek).
A lényeg, hogy már felkerestem TB alapon pszichológust, aki havi egyszer tud fél órára fogadni, de sokszor olyan időpontban, hogy azt is képtelen vagyok megoldani, mellette semmit nem segít havi fél óra. Sem időm gyakrabban eljárni, sem pénzem megfizetni magánúton egyet, pedig úgy érzem, hogy muszáj valami segítség, mert egyre mélyebben vagyok. A társkeresés esélytelen, és ilyen állapotban nem is hiszem, hogy bárkinek kellenék. Ettől még rosszabbul vagyok...ördögi kör. Az önértékelésem a béka segge alatt, úgy érzem nincs életem, én mint ember már nem is létezem, csak egy robot, aki küzd a szélmalommal.
Ne írjátok, hogy szerezzek hobbit, találkozzak emberekkel, mert nincs rá lehetőségem, azt se, hogy szedjem össze magam, mert ezt próbálom 2 éve, de egyre mélyebbre süllyedek.
Előre is köszönöm a segítőkész, építő jellegű válaszokat!
válasza:Nincs szükséged pszichológusra. Kimerült vagy, amin csak úgy lehet segíteni, ha több időd jut pihenésre, szórakozásra. Az ötleteim:
1. Kérj a gyerek apjától gyerektartást!
2. Szabályozzátok az apával való kapcsolattartást! Se neked, se a gyereknek nem jó, ha a találkozások kiszámíthatatlanok.
3. Keresd fel a hozzád legközelebbi családsegítőt! Sok mindenben tudnak segíteni. Akár anyagi dolgokban, akár beszélgetésben, akár jogi dolgokban. Ingyen.
4. Próbálj barátokat szerezni! Egyrészt lesz kivel beszélgetned, másrészt tudtok egymásnak segíteni gyerekvigyázásban, vagy másban. Ismerkedj az oviban a szülőtársakkal, de akár az óvónőktől is kérhetsz tanácsot, nem ismernek-e valakit, akire időnként rá lehetne bízni a gyereket. Így kevesebbet fogsz hiányozni a munkahelyedről.
válasza: válasza:Ha ez segít valamit, ne aggódj a munkahelyed miatt, nagyon sok helyen munkaerőhiány van, a cégek újabban rászoktak arra, hogy facebookon reklámozzák magukat, annyira nem találnak embert!
Vedd fel a kapcsolatot a helyi családsegítő szolgálattal, valószínűleg tudnak segíteni valamiben.
válasza:Minden tiszteletem a tiéd, gyereket nevelni és háztartást vezetni egyedül piszok nehéz meló, főleg munka mellett, és úgy gondolom, minden tőled telhetőt megteszel, hogy a gyereked normális körülmények között nőjön fel, semmi okod arra, hogy önértékelés problémáid legyenek, hidd el, nem tudná sok ember ezt utánad csinálni.
Túléltél egy rossz válást, el tudsz tartani egy gyereket, és nyilván nehéz, de gondolj bele, hogy azért ez nem kis teljesítmény. Igazi szupernő vagy :)
Érdemes lenne egyébként többet pihenned, mert szerintem inkább ez az oka annak, hogy nem érzed jól magad, bár nyilván nem vagyok pszichológus.
Szólj a volt férjednek, hogy fix időben látogassa a gyereket, te is jobban tudsz tervezni, ha előre tudod, mikor jelenik meg, meg szerintem a gyereknek is jobb, ha rendszeres időközönként látja az apját. A volt férjed fizet gyerektartást?
válasza:Nagyon jó választ adott az első válaszoló! Annyival egészíteném, ki, hogy a történeted alapján nem vagy egy nyámnyila alak. Kár, hogy a végére írtad azt a pár sort: "Ne írjátok, hogy szerezzek hobbit, találkozzak emberekkel, mert nincs rá lehetőségem, azt se, hogy szedjem össze magam, mert ezt próbálom 2 éve, de egyre mélyebbre süllyedek."
Egyrészt nagyon össze kell szedned magad! Akkor sem adhatod fel, ha nem megy a dolog! Igenis menni fog! Egyet próbálj meg! Értsd meg, hogy a világ mindig forog tovább! Ha elveszíted a munkádat nagyon rossz lesz, de nyilván lesz másik! Tudom, hogy nem könnyű! De nem láthatod, hogy vége a világnak, ha bekövetkezik valami az állásoddal. Csinálod a dolgod, nem fognak kirúgni. Nem kell aggódni a rosszindulatú kollégák miatt. Ezek mellett fontold meg az első válaszoló tanácsait! Jókat írt!
Köszönöm a segítőkész válaszokat.
Igazából a fáradtság mellett a legnehezebb a magányt elviselni: hogy esténként fektetés után nincs kihez szólnom, nincs kivel megosztanom a dolgokat, nincs kivel örülni ha pl. a gyerek csinál valamit. Nagyon jó képességű, tehetséges gyerek, heti kétszer sportolni jár, amit imád, és zenélni is elkezdett magától, pár hónapja tanár is jár hozzá. Az oviban elkezdődött az úszás is...ez a három dolog csak magában havi 30ezer forint és rengeteg idő, hogy mindig mindenhova odaérjek érte, hordjam, stb. De nem akarom, hogy ezektől elessen.
Az apjával ELVILEG rendszeres láthatásban, két hetente hétvége van megegyezve, de sokszor "közbejön neki valami", vagy külföldre megy 3 hónapra dolgozni vagy simán lemondja a láthatást. Mellette meg képes váratlanul megjelenni, hogy ráér, úgyhogy szeretne vele lenni. Ilyenkor persze a gyerek örül neki, nem mondhatom, hogy nem viheted el...bár lényegében azt kellene, de akkor én taposnék a gyerekbe. Amúgy a gyerektartást fizetni, de nem túl sokat...főleg nem a keresetével arányosan (20 ezer egy hónapban).
Barátokat hogy szerezzek? A régieket sem tudtam "megtartani" :( belefáradtak abba, hogy nem lehet velem találkozni, programokat csinálni, a legtöbb korombeli teljesen más életet él, mint én.
És igen, nem hagyhatom el magam, össze kell szedni, tényleg ezt csinálom 2 éve. És persze vannak ilyen érzelmi hullámvölgyek, de most tényleg azt érzem, hogy valaminek nagyon változnia kellene már, mert ez így nem mehet tovább...
válasza:Ne add fel a társkeresést. Regisztralj netes oldalra. Hatha jon valaki, aki kimozdit ebbol a godorbol.
29/f
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!