Ha az ember nem él társasági életet abban tényleg meg lehet őrülni?

Nem tudom mi értelme félni ettől. Ha valakit belül nyomaszt a saját magányossága, és és rossz neki, akkor abból lehetnek később gondok, miután már nem bírja, ezesetben megpróbálhat minden adott lehetőségét kihasználva változtatni. De akinek nincs semmilyen hiányérzete, annak mi félnivalója legyen?:))

Ha bármely helyzetben érzi, hogy már nem kellemes neki a magány, akkor van esélye változtatni.