Ha az ember nem él társasági életet abban tényleg meg lehet őrülni?

Vegyél egy kutyát...!!!! kinyílik a világ rengeteg emberrel hoz össze!! és jó dumálni..:) ! és a kutyus is rengeteg szeretetet ad. Nekem pl. vannak kutyás barátaim is együtt járunk már futni..tudunk egymás dolgairól.:)

Rengeteg kutyás van ám legalábbis itt Bp.-en!

de van pl.programpartner-kereső is , túratárs...

vagy menj táncházba...sportolni, táncolni!!

Látogasd a rokonokat..

Kösd le magad. Már nem úgy:DDD ...

Én néha csak azért kell társaságokba járjak, hogy emlékeztessem magam arra, hogy jobban szeretek egyedül lenni:)) Miután egy huzamos ideig egyedül voltam, éreztem, hogy emberi közelség is kell, de amikor ráveszem magam, és eljárok társaságokba, akkor utána jobban értékelem a magányt:))

Van akinek kellemetlen, van aki jobban szereti egyedül, de abban nem hiszek, hogy bele lehet ebbe halni. Sokféle ember létezik, vannak szociálfüggő lények, akik egy napig nem bírják ki társaság nélkül, és vannak remeték.

Szerintem az is jó dolog, ha az ember próbál összhangba kerülni magával, pl. ha én fizikai késztetést érzek arra, hogy egyedül legyek, annak oka van, miközben lenne lehetőségem arra is, hogy emberekkel vegyem körbe magam. Nem csak az válik kérdésessé, hogy miért vagy egyedül, hanem az is, hogy miért választod az egyedüllétet, miközben "elvagy magaddal".

Ha valóban szeretsz egyedül lenni, akkor nem fogsz beleőrülni.

Azok, akik nagyon szeretnek másokkal együtt lenni és sok barátjuk van, na azok tényleg képesek megőrülni a hosszútávú magányban.

De ha van családod, rokonod, vannak munkatársaid/osztálytársaid, szóval néha társaságban vagy akkor biztos nem lesz gond.

Tehát ha csak arról van szó, hogy suli/munka után hazamész és nincs kivel kimozdulnod de nem is akarsz amúgy, akkor nem fogsz bekattani.