Nem tudom mit tegyek az eletemmel. Annyira szar ez így.!?

16eves vagyok ..

14eves koromban kezdődött nálam egy anorexia ami egy évig elhúzódott borzasztó sok mindenen mentem keresztül,majdnem meghaltam

Elveszítettem az összes baratom senki nem értett meg és nem állt mellettem edesanyamon a kívül.

Abban az időben álltam az előtt hogy gimnáziumba megyek

Nagyon elcsesztem ott is a dolgokat állandóan piszkaltak milyen vékony vagyok nem voltak barátaim ...utáltam a szakmunkás iskolát is ezért halasztottam egy évet betegség miatt és ahogy rendbe jöttem ujrakezdtem a sulit

Eljártam edzeni bár persze eleinte utáltam az edzést mára már megszerettem

Mondjuk nekem az edzés olyan ha nem csinálom jól buntudatom lesz miatta..

Szépen lassan beilleszkedtem az új suliba,lettek végre barátaim ..

Kezdett sinbe jönni az eletem

Elkezdtem írni Facebookon egy Pesti fiúval akibe beleszerettem 10honap leforgása alatt

Találkozni nem tudtunk..

Még a végén kiderült hogy az a fiú egy fake kamu profil .

Egy Pesti fiú valóban de nem vele írtam hanem a legjobb barátnőmmel..

Csalódtam akkor a barataimban kihasználtak,szórakoztak rajtam..amikor azthittem végre van egy fiú aki szeret.nagyon szar volt,mindnek beteg dolgot kitaláltak hogy elhidjem létezik az a srác.

Ajándékot küldött nekem miközbe nem is ő volt aki.

A baratnom és a barátaim ezt tették velem

Nagyon mélyponton voltam

Közbe kiderült hogy a bérelt lakasunkbol van két hetünk kiköltözni.

Egyáltalán nem állunk jól anyagilag

Anyám összejött egy alkoholista emberrel aki kitalálta hogy költözzunk Szegedre.

Nekem ez egy menekülési támpont is volt.

Elköltözünk,a testvérem nem velünk él és rohadtul hiányzik

Szar ez a város.

A hely ahova jöttünk,az új suliba alig tudok beilleszkedni,nincsenek barátaim ugyerzem kimaradok minden olyanbol ami ilyen korban erintene

bulizás,társasági élet,barátok

Valahogy senki nem akar úgy hozzám közeledni és már én is félek hogy mi lesz akkor ha más is kihasznál..

Olyan jó lenne ha végre lenne barátom is aki tényleg szeret és létezik is

Egyszerűen nem találom a helyem

Stresszelek állandóan,nagyon sokat vagyok beteg,csak anyám van itt nekem

A mostoha apámat nem szeretem,múltkor is úgy beivott..anyám nem hagyja el mert nem élnénk meg másképp

A másik testvérem aki velünk él Beteg,én pedig teljesen kezdek tönkre menni

Nem látom értelmét semminek nincs senkim nem érzem hogy boldog lennék

Annyit csalódtam és annyi mindent kaptam az élettől..

Végig kellett néznem ahogy anyukám majdnem rosszul lett és majdnem a mentő vitte el.

Látom rajta hogy nem boldog ezzel az emberrel.Nem szereti.A város teljesen idegen

Mit kéne kezdjek ?

Elegem van hogy semmi se jön össze soha és hogy ennyire szar elcseszett ember vagyok hogy 16evesen nincsen senkim és egyedül maradtam.

Mit tegyek?