Akartatok már valaha is véget vetni az életeteknek a magány végett?

Szivesen beszélgetnék veled ,ha Budapesten laksz. Én is hasonló távolságba kerültem az emberektöl.

24f Asp.

Igen, maga a gondolkodás módom is sötét volt, szinte miden ponton az áhított halált láttam (hosszadalmas utazás= megnövekedett közúti baleset lehetőség, fekete humor, melankónia... stb.). Hogy milyen érzés? Már csak emlékeim vannak, mert a "majdnem"- ből végül "nem" lett. Én kilábaltam belőle, mert egy váratlan barátság talpra állított (pontosabban... egy váratlan barát :) )

Átérzem a helyzetedet, de ne nézz minden nőt dekadensnek. Utálom amikor álltalánosságban is csak ezt zúdítja rám az ellenkező nem, a kellemetlen tapasztalataikat szilárd alapul véve... légy külömbb ezeknél.