Lehet ÍGY valaha szerelem az életemben?

Lehet túl nagyok az igényeid a külsőt tekintve.

Ha átlagos vagy, és csak a "jópasi" kategóriát fogadod el, az átlagos fiúkra rá sem nézel, akkor ne várj többet!

Jajj de gáz, hogy ilyeket írnak neked. Ja, ők azok akik megalkuvnak, úgymond "beérik" a rosszabbal, csak hogy ne legyenek egyedül, vagy hamar megházasodjanak. De persze csak rövidtávon érik be... Néhány év után elválnak, vagy benne ülnek nyakig egy rettenetes kapcsolatban nem egyszer úgy, hogy már gyerek is van... És jönnek ide a család/házasság/válás témákba irogatni, hogy ugyan miért változott meg a párom, vagy éppen miért nem hajlandó a kedvemért megváltozni, blabla... Hát azért mert ugye ha az elején nem stimmeltek a dolgok, akkor az később is csak rosszabb lesz az esetek 99%-ában.

Ne aggódj Kérdező, nincs veled baj!

Talán csak az átlagnál jobban tisztában vagy azzal, hogy kit keresel vagy éppen kit nem.

Én is ilyen vagyok, kb. 23 évesen ugyanezt kérdeztem magamtól. Kevés srác volt köröttem, aki igazán bejött. (És nem, nem az volt a bajom, hogy egyik se bradpit volt, mert nem is a bradpit jön be nekem...)

Aztán egyszer elég határozottan nyomult egy srác, és úgy gondoltam, ám legyen, hátha mégis nekem is működik majd az, ami másnak... hogy később majd hátha beleszeretek...

Nem undorodtam tőle kezdetben sem, csak épp nem volt az a nagy szerelem. És hát később se lett, de kitartottam mellette sok évig, mert úgy éreztem, átverés lenne otthagyni. Na de még jött az a gond is, hogy nem tudtunk együtt élni, nagyon más volt, mint én, teljesen más ritmusban élte az életét, nem bírtuk együtt, mindig veszeekedtünk. És hogy nem volt az a nagy szerelem se, így egyre nehezebb volt az alkalmazkodás. Semmi értelme nem volt. És lássuk be, ő sem szeretett engem igazán.

Örülök, hogy szakítottam vele és már nincs az az idegőrlős magányos kapcsolat... Annál jobb egyedül.

Nincs az ilyennek értelme. Kell a szerelem. Nálam az jön talán első látásra... Ez a próbálkozzunk, hátha, ez nálam nem megy. Így el tudom dönteni előre sokakról akik köröttem vannak, hogy esetleg igen, vagy tuti nem. Nincs érteleme a tuti nembe belemenni.

Csak annyi, hogy az ember szerez némi tapasztalatot: Nálam ez a kapcsolat mutatta meg, hogy emberek mennyire másként tudnak élni mint én, mennyire más az értékrendjük. De jó előre tisztázni a másikkal, ha még nem vagyunk biztosak a szerelmünkben...

Egy cipőben járunk. Én is 23L vagyok és én is ezen gondolkoztam hogy talán soha nem lesz boldog szerelmi kapcsolatom. Szerelmes voltam valakibe aki nem szeretett viszont. Közben próbálkoztak srácok de egyik sem tetszett meg. Sajnos nem tudok tanácsot adni :/ Nehéz ez de nem vagy ezzel egyedül.

"Szerintem normális dolog az ha tisztában vagyunk a saját hibáinkkal és erősségeinkkel is, és az is, ha nem fogadunk el valakit társként csak azért hogy legyen, ezzel őt is csak megalázzuk."

Hát igen...én se tudnék azért összejönni valakivel, hogy legyen valakim