Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Sikeresebb vagyok mint valaha, mégis csendes szomorúság tombol bennem. Ki van hasonló cipőben?
Sziasztok!
A problémán nagyon egyszerű. Annyit előre kérnék, hogy a viccesnek szánt, de bántó gondolatokat meg se ossza velem senki.
A történet röviden: 11 évig voltam együtt egy lánnyal, amelynek immáron 16. hónapja van vége. Ő szakított.
Nem tétlenkedtem ezen időben. Karriert váltottam, sikeresebb vagyok, mint valaha. Személyiségemet is nagyon sokat erősítettem, férfi létemre nem csináltam büszkeségi kérdést abból, hogy terápiára menjek. Egyszerűen éreztem, hogy 11 év elvesztése olyan károkat okozott bennem, olyan űrt hagyott maga után, amelyhez én egyedül kevés voltam.
Szóval ennek (is) köszönhetően itt vagyok sikeresebben, jobb közérzettel, 15 kilóval könnyebben, mint 2103 Karácsonyán, és nem tudom kiverni a fejemből. Annyira nagyon passzoltunk egymáshoz…. csak hát első szerelem, és az valaki részéről szinte mindig véget ér, ha nem 11 év múlva, akkor 2 vagy 25, de egyszer véget ér.
A legnagyobb „baj”, hogy nem is haragszom rá, mert logikus ember lévén pontosan végig tudtam vezetni a szakításhoz vezető utat z eltelt időben. Tudom, hogy ez a világ milyen beállítottságú, hogy az értékrend merre tolódott el stb..és, hogy egy fiatal nő ennek hatására milyen befolyás alá kerül. Szóval nincs bennem semmi rossz érzés az irányába, nem vagyok dühös rá, és nem gondolok rá rossz szájízzel. Néha azt kívánom bárcsak megcsalt volna, akkor lenne okom haragudni rá, és kizárni a fejemből. Így meg csak a csendes szomorúság jut osztályrészemül.
Így élem a mindennapjaimat. A mérleg egyik oldalán ott van az a sok jó, amit 16 hónap alatt kaptam, illetve szereztem magamnak, de ha a másik mérlegbe odateszem, hogy Ő nincs velem, akkor az lehúzza a Mariana-árokig az egészet...
A barátaim azt mondják, hogy csajozzak, és felejtsek egy másik ember kárára. De én nem akarok egy másik lányt kihasználni, és utána eldobni, mint egy rongyot. Abban bízom, hogy egyszer csak jön valaki, akit meglátok…és tudni fogom azonnal, hogy ez a „rossz” azért történt velem, hogy vele találkozhassak.
Van bárki aki hasonlóan hülye, hogy ennyire megszeretett valakit, és azóta hiába ért el mindenhol nagy dolgokat….akkor sincs jól?
Ide lőjetek... :)
Igen én is ebben a cipőben járok azon kívül, hogy 2 éves kapcsolatomnak lett vége, a vicc az az, hogy "karrier" (önmegvalósítás) nem vigasztal. Nem vagy vele egyedül, jelenleg próbálok párt találni.
20/F
Én voltam. Már nem vagyok, de voltam hasonlóban. Bár tanácsot nem kértél, azért mégis: csak csináld továbbra is, amit most, próbáld élvezni az életet egyedül is, 11 év baromi sok, ahhoz képest nem egész másfél év smafu. Most jól látod, nem a csajozás meg az ismerkedés a megoldás. Nem mennél vele semmire. Most azt kell megtanulnod, hogyan legyél egyedül is egy egész, hiszen életed egy jelentős szakaszát párral, valaki mással együtt élted le. Most egyedül vagy, aminek vannak jó oldalai is, ezeket kell megtalálnod. Ha egyedül is megtanulsz boldog lenni, akkor utána könnyebb lesz megtalálnod azt a valakit, aki végül végső társad is lesz. Addig, amíg az exet hiányolod, addig nincs semmi értelme sem ismerkedni, sem semmit. Magaddal kell foglalkozni továbbra is, megtanulni, milyen is egyedül lenni, hogyan lehetsz így is boldog és majdnem egész, akkor utána már nem is lesz olyan nehéz megtalálni az igazit :)
Sok sikert a cél eléréséhez!
#7-es, Kérdezö! Szépen fogalmaztátok meg nagyon! :'(
Az én sztorim közelben sincs időben a tietekéhez, csak az érzés.
Jaj az lemaradt, hogy történetek és tanácsok is jöhetnek, meg azt is írjátok oda, hogy hány évesek vagytok :) Én 32.
Szóval egyedül sem vagyok elveszve, azt gondolom ezt igazoltam az elmúlt hónapokban, de akkor is úgy érzem, hogy sokkal jobb lenne az élet adta örömöket, élményeket, és kihívásokat is együtt, közös célért küzdve megélni. És ezt akármilyen egészek is vagyunk, egyedül nem fogjuk átélni. És igen, akármennyire Hollywoodosnak hangzik, imádom amikor nem egyedül kelek fel/fekszem le, hanem ott szuszog mellettem az, akiért a tűzbe is bemennék…
Nekem a kompromisszum, vagy a monogámia szó nem olyan kifejezés, hogy a falra mászok tőle, hanem ellenkezőleg, pont ez a két szó határozza meg azt, hogy a másik fél mennyire is fontos nekünk. Mert a jót mindenki szereti, de ha baj van, sokan gyorsan lelépnek. A kompromisszumokat, monogámiát csak azért az emberért vállaljuk, aki igazán értékes a számunkra. Mert ez a legőszintébb elköteleződés a másik mellett. És ezért is vagyok bajban, mert a futó kaland ezért nálam nem játszik…mert úgy érzem, csak egymás idejét vesztegetnénk. Volt augusztusban egy 2 hetes ilyenben részem, és én vetettem véget neki mert semmit nem jelentett nekem.
Mennyi idős vagy?
Én több mint 5 év után kerültem nagyon hasonló szituációba, nő out, új tökéletes karrier in (mind anyagilag, mind szakmailag nagyon komoly előrelépés), lassan minden rendeződik körülöttem, de kapcsolat nincs.
Én azt szoktam magamnak mondani, hogy valamennyi idő kell hozzá, hogy lezárja az ember a dolgokat, hogy rendezze a sorait, és visszarázódjon abba, hogy randizik, ismerkedik. Nekem nem kellett ehhez 16 hónap, de függetlenül az időtől ha nem járod ezt végig, akkor nem fogsz sosem elölről kezdeni mindent. Komolyan mondom, kezdj el sportolni, koncertre, kiállításra járni, kirándulni, bármit csinálni, ami rólad szól, és majd alakul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!