Miért vagyok ennyire egyedül?

Nem hogy barátnőm, de barátaim sincsenek, próbálok mindenkivel kedves lenni, segíteni nekik, meghallgatok mindenkit, ha szívességet kérnek akkor nem várok el érte semmit. És mégse keres senki, nem írnak nekem, ha valakit megismerek pár nap után ő is passzív lesz, egyértelműen látszik, hogy már nem akar velem beszélni csak bunkó se akar lenni, de van aki be is jelenti hogy ne beszéljünk ezután. Nem vagyok unalmas, érdeklődöm feléjük, sokat szoktam írni, nem szavakban válaszolok, miért ilyen mindenki? Mindenkinek pont annyi ismerőse és barátja van, hogy én már csak felesleg vagyok? Miért van az, hogy mindenhol azt látom, hogy átverik egymást az emberek bunkók egymással, kibeszélik egymást a hátuk mögött és mégis keresik egymás társaságát? Rengeteg lány is van akiknál látom és hallom, hogy szinte kutyaként bán velük a barátjuk mégis velük maradnak amikor látszik, hogy nem élvezik ezt a bánásmódot. Velem akkor miért nem hajlandóak akár csak kapcsolatot fenntartani? És külsőre sem vagyok igénytelen, ápolt vagyok, normális megjelenésem van, az sem lehet, hogy undorodnának tőlem az emberek. Van még olyan aki ilyen helyzetben van? Mit tanácsoltok? Miért van ez? Mit kéne tennem?

19/F

(lehet kicsit kusza a kérdés, de ez vonatkozik, barátnőre, barátokra, ismerősökre)