Innen hogyan tovább? Mit tehetnék?
Nagyon nehezen barátkozom, mindig is csak egy pár volt, de ők megbízhatónak tűntek. Általános iskola után az akkori barátaim elvesztek, most úgy néz ki a középiskolás barátaim is elvesznek. Az egyikükkel kivételesen jó kapcsolatom volt, mindent tudtunk egymásról, volt/van sok közös érdeklődési körünk de most, hogy lett barátnője egyre jobban hanyagol.
Most úgy vagyok vele, hogy nincsenek igazi barátságok, csak érdekbarátságok. Eddig se kedveltem az embereket a tökéletlenségük miatt, de a barátaimmal eddig elfogult voltam, nem gondoltam, hogy ők akikről azt hittem szintén olyan jók mint én, csakugyan tökéletlenek mint mások. Nem teljesen gondolom magam tökéletesnek, de a lényeg, hogy amilyen jó vagyok, olyanok társaságát kéne keresnem, de nincsenek olyanok, ezért gyűlölök, és utálok mindenkit. És szenvedek mert egyedül vagyok a világon ilyen. Öngyilkosságra sokszor gondoltam, de semmiképp sem tenném meg. Tényleg nem önsajnáltatásként írom ezt, csak nem tudom így mit tegyek. Vágyok 1-2 barátra, de olyan nem létezik. Már hónapok óta nem beszéltem senkivel lényegesebb dologról, nem tudom kivel megosztani a bánatom, és örömöm. Bár életemben nem volt semmi örömöm, nem tudok semmi olyanra vissza emlékezni ami jó lenne. Most, hogy bele gondolok ebbe az egészbe, lehet félek bevállalni a pofonokat amiket az emberek tökéletlensége okozna. Ha vállalnám, megoldódna a probléma, viszont ettől nagyon szorongok, úgy érzem az agyam kikapcsolna, egyszerűen összeesnék, és meghalnék, ha meglépném ezt a logikátlan lépést, hisz ki szaladna bele egy pofonba?
A kérdés az lenne, hogyan lehetnék boldog ha nem vállalnám a sok kockázatot?
Sajnos az élet nem olyan, hogy mindent akarok, de semmiért nem teszek, illetve nem vállalok kockázatokat.
Sok bölcs mondás is ezt sugallja. Bátraké a szerencse. Aki mer, az nyer. És hasonlók. De a humorod az nagyon tetszik:Nem teljesen gondolom magam tökéletesnek...
Azt nem viccnek szántam, de a vicc az, hogy először úgy fogalmaztam, hogy "Igen, tökéletesnek gondolom magam, lehet nem így van, de...".
Egyébként 22F
Engem is zavar, hogy ki ilyen ki olyan.
De én nem is akarok barátokat.
Vannak ilyen lazább haverságok azt ennyi.
Inkább mint, hogy bólogassak, meg mosolyogjak a dumáikhoz.
Azért alakult ki benned a jó barátságról ilyen helyes kép, mert megtapasztaltad milyen az ha nincs/tönkremegy. De ezért nem szabadna leírnod másokat. És legfőképpen nem szabad magad többre tartani a jó rálátásod miatt. Mégpedig azért, mert az álltalad leírt tökéletes barátság is kizárólag a te igényeidről szól. Bármit kapsz tőle vagy adsz annak a rád való hatása számít kizárólag. Ezt nehéz meglátni, de minden rólad szól. Minden! Amikor veszel a barátdodnak egy hell-t a boltban, azért teszed mert jól fog neki esni? Gondolod te... Valójában az egódnak veszed a hell-t...hogy egy egyszerű példával éljek. Azt kell belátni, hogy függetlenül a gondolkodás módodtól, a tetteidtől... A nap végén te csak ember vagy és azok pedig javíthatatlanok. Miért érdemes barátkozni a "tökéletlenekkel"? Miért érdemes kitenni magad a szeszélyeiknek? Hogy sose keljen tudniuk azt amibe veled együtt oly sokan bepillantást nyernek: Az ember értéktelen az élete pedig még annyit sem ér. Semmi nem számíthat, főleg nem te... Okozz örömet másoknak, éltesd a hitüket. És találj egy párt, akit nagyon boldoggá teszel. Ha ezek megvannak vagy igyekszel...boldog lehetsz. Megmondjam miért? Mert olyan vagy mint mindenki más.
Megmondjam én mitől hányok?
Azzá leszel amin keresztül mész, nics szabad akarat, csak helyzetek és körülmények eredményeinek sorozata vagyunk. És mégis úgy bánunk egymással mintha tehetnénk róla. Tanulnunk kéne a másiktól és nem mutogatni, ítélkezni. Persze ez is lehetetlen mint minden ami számít.
Ami pedig téged illet egy lépéssel közelebb vagy az áhított tökéletességhez mint sokan mások. Jól látod.De ez egy átok.
Na ma is kiadtama magamból mindent, köszönöm GYK.
Köszönöm a válaszokat. :)
Azt hiszem most már inkább nem lesz semmilyen elvárásom senkivel szemben. Azt nem tudom még, hogy milyen módon kezeljem a hülyeségüket, csak nézzem el, és mosolyogjak rajtuk, hogy buták, vagy adjam vissza nekik. Persze én semmi rosszat nem akarok senkinek, de majd meglátom hogy alakul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!