Mindenki elfordul tőlem, nem bírom már tovább ezt, mit tehetnék?

Mivel elég gyatra helyen élek, egy faluban ahol elég idióta fiatalok vannak, és korábban elkezdtek rólam pletykálkodni, már minden fiatal hallotta rólam itt azt a pletykát, a településemen esélyem sincs barátokat szerezni.

A városban, ahova iskolába járok, ott sincs túl nagy szerencsém, akárkivel próbáltam eddig barátkozni, elfordult tőlem, volt olyan is aki tök átvert csakhogy lerázzon.

Mostanában, meg eddig is, egy csomószor próbáltam interneten haverkodni, ismerkedni, az érdeklődési körömmel kapcsolatos oldalakon, de ott is leráz mindenki, nem szívesen válaszol, vagy 1-2 beszélgetés után elege lesz és már nem akar beszélgetni.

Már nagyon rosszul esik, hogy ennyire nem vagyok jó semmire, senkinek, mindenki elfordul tőlem, mindig én vagyok a nyomorék, akit ki kell közösíteni. Nem hagy már egyáltalán nyugodni a gondolat, és ezekután már alapvetően feszülten állok oda az emberekhez, attól tartva hogy ő is nyomoréknak fog nézni.

Hogyan szerezzek ismerősöket, barátokat? Így nem lehet élni, mert igazából minden tevékenységhez kéne egy másik ember, egy barát, hogy igazán jó lehessen, és persze tv-t nézni meg sportolni meg ilyeneket lehet egyedül is, de társakkal sokkal jobb. A társak hiányoznak az életemből.

A jövőmet is kilátástalannak érzem teljesen, gimnáziumba járok, azt se tudom hova tanuljak tovább majd, és hogy hogyan lesz nekem állandó munkám felnőtten, és mikor, hogyan tudok itthonról végre elköltözni, amit minél előbb szeretnék.