Mi az oka annak, hogy valaki kilátástalannak látja az életét?

Te egyszerűen nem vagy normális 20-as. Nem magamat fényeztem, csupán leírtam, hogy ha odafigyel másokra, akkor nem olyan személyisége lesz, mint amilyen most van neki. De a frusztrált itt nagyon is te vagy. Nem is kicsit. Én írhatnék ugyan ódákat, és kiselőadást is tarthatnék, hogy hogyan "kellene" viszonyulnia másokhoz, és saját magához is, de minek? Aki érti pár mondatból az érti, aki meg nem, annak meg több kötetes esszét is megírhatsz, akkor sem fogja megérteni: SOHA.

Te is egy vagy a rengeteg kötözködő ember közül, akinek frusztrált az élete. Sajnállak, mert saját magad ellensége vagy. Azon túl, hogy a kutya nem akar majd foglalkozni veled.

A másik: eszembe sincs a sok hülye guru előadását végighallgatni, sem pedig semmilyen "önmegvalósító" és egyéb bla-blát olvasni, hallgatni. Nagyon ellenzem is, nekem pl. van egy ismerősöm állandóan ilyenekre megy, és mégis sgghülye az élethez. Azoknak jó ez, akik ezt tartják, mert a sok idiótából gazdagodnak meg. De amíg ezt valaki nem veszi észre, addig oda fog járni, és mivel aki mászkál ilyenekre, vagy pedig megnéz pár ilyen jellegű videot, vagy olvasgat ilyesmi cikkeket, az előbb-utóbb össze fog zavarodni, mert sokszor ellentmondásos dolgokat mond az egyik, meg a másik is. Attól függően, hogy mi a szemlélete. Na mindegy, nem akarok ebbe is belemenni. Amúgy kár volt ide is jönnöm, mert a hozzád hasonlatos frusztráltak, és elkeseredettek pont azok kötnek bele még abba is, aki segíteni próbált. Nem is egy mondatban, és nem intézte el egy karlegyintéssel. Maradj hát magadnak, én azt mondom.

Harmadik: voltam iszonyatosan beteg többször is, egy kanyi vasat nem adtak volna az életemért egyik alkalommal sem. Tehát még a betegség sem kifogás.

Voltam szegény is, de olyan, hogy éheztem. Azt is túléltem, ma igaz jól élek, de akkor sem volt másmilyen a beállítottságom, ez a személyiségemen semmit sem változtatott. Tehát ez sem kifogás. Mármint a pénz hiánya. Akkor is ugyanolyan boldog voltam, mint most. Nem értelek benneteket. Csak abba rúgtok bele, akin látjátok a jókedvet, a segítőkészséget, persze azért azt ne várjuk, hogy majd beléd bújok, és én magam leszek a ti személyiségetek. Tenni én annál többet nem tudok, mint, hogy ráébresztelek benneteket a magányosságotok forrására, és kínálok egy olyan lehetőséget, amit ti nem láttatok meg, és nem is éltetek vele soha. Igazából undorító vagy 20#-as, hogy így nekem rontasz, nem ezt érdemeltem meg. Ja! Csalódás! Hát abból aztán nekem kijutott bőven az életem folyamán! Rengetegszer. Szinte csak az van. De mindig tudtam új lappal indulni, és nem bőgicséltem és nem toltam rá másokra azt, amikről nem ők tehetnek. Könnyű azt mondani, hogy "segíts", mikor te saját magadért nem teszel semmit, és amit mondok arra meg azt mondjátok, hogy "ez nem segítség" és még le is oltotok. Borzalmas. Már csak ezért is menekül előletek mindenki...

Teljesen mások vagytok, mint egy normális, kiegyensúlyozott ember. És képesek volnátok még arra is, hogy lehúzzátok magatok mellé a mélybe a másikat, már aki hagyja magát. Észre sem veszitek a segítséget. Köszönet helyett csak az aljaskodás megy. Többet az életbe nem jövök ide, de megérdemli az ilyen ember a sorsát is. Ezerszeresen.

Itt mindenkinek igaza van.

Egy biztos aki a gödör mélyén van annak magának kell kimásznia belőle senki nem fog rajta segíteni, ha nem hallják meg a segélykiáltását. Neki kell megtennie az első lépést. El kell hagyni a négy falat, ki kell lépni a biztonságot adó otthonból , a komfortzónánkból és cselekedni, aktívnak lenni .

#23 Én azt javaslom, hogy ezt a hozzászólásodat mentsd el egy word fájlba, és majd később pár hét múlva vedd elő. Kíváncsi vagyok mit fogsz gondolni. Számomra ebből a hozzászólásodból a következők jöttek le: túl fiatal lehetsz, aki a millió egy ismerősével henceg; rendkívül sekélyes és tévén szocializálódott ember, önző, sértődékeny, hisztis alak, akinek ha az életben nem a kénye kedve szerint történnek a dolgok, és az emberek külön véleményen vannak, akkor bedurcáskodsz és eleresztesz egy fellengzős dumát az orrodat felhúzva.

Ilyenkor döbbenek csak rá, hogy nem véletlen ez a rengeteg sok magányos, mentális problémákkal küszködő, ha olyan emberek vannak a világ élén, mint amilyenek te is.

Lehetséges,hogy célok hiánya vagy nem reális célok miatt.

Vagy a nézőpont,élethez való hozzáállás is lehet az oka: félig üres vagy félig teli pohár esete, illetve,hogy az emberekben a rosszat veszed észre vagy a jót keresed mindenkiben és mindenben?

És a gyerekkori fájdalmak feldogozatlansága, pénzhiány is okozhatja, valamint a lustaság és az egoizmus/önsajnálat

Nekem is volt egy ilyen ember az életemben, aki így érezte magát. 3 évvel ezelőtt kiugrott a vonat elé.

Zenét írtam ki neki cd lemezre. Nagyon szerencsétlen volt szegény. Őt a katonaság tette padlóra, megzakkant egy kicsit. Olyan emberekkel volt összezárva akik rommá szívatták. Sajnos én is elutasító voltam vele, bevallom őszintén, mert attól féltem hogy lehúz, éreztem hogy rám akar telepedni, hogy tőlem várja a segítséget. Így leráztam őt.

Abszolút átérzem az ilyen emberek helyzetét. Nem lehet könnyű nekik. Nagyon nehéz lehet ebből az állapotból kilábalni.