Mi az oka annak, hogy valaki kilátástalannak látja az életét?

Azon a bolygón kedves 10#-es 46 %-os, ahol észreveszem, hogy a Föld lehet ilyen is, és olyan is.

Nevezetesen!

Ha én azt veszem észre, hogy nincsenek programok amikre nem tudok elmászkálgatni, akkor nem lesz hova elmenni!

Ha én azt venném észre, mint te, hogy benyögöm első körben a lányoknak, hogy "velem a kutya nem foglalkozik és magányos vagyok", akkor úgy fognak velem bánni!

Miért? Mert állandóan sajnálkozol, és bús képpel mászkálsz, savanyú, sanyaúrő és depressziós vagy! A depresszió tipikus az a "betegség" és az antiszociális viselkedés is, ami NEM gyógyszerekkel enyhíthető és oldható meg, hanem egy óriás-nagytakarítással a lelkedben, és hatalmas szemléletváltással a fejedben!

Aki magányos, saját maga tehet róla, hogy az! Meg lehet találni azokat az embereket, aki fontosak lehetnek, és akikkel jól is érzem magamat!

Persze akivel nem lehet rendesen kommunikálni, és unalmas, mint a szar, azzal én sem tudnék mit kezdeni, előbb megritkítanám a találkozásokat, aztán elfelejteném örökre!

Pedig hatalmas konkrétum van. Az internet adott, csak keresni kell. Ízlésed szerint. Nem itt pampogni, és hőbörögni.

A baj még az, a a te fajtáddal, hogy egy értelmes és pszichésen normális ember mindenben a lehetőséget látja, te meg eleve lusta vagy mindenhez, és eleve csak a kudarcot felételezed.

Tehát még egyszer. Az élet tele van lehetőséggel, avagy kudarc számotokkal.

TE döntöd el, hogy melyikkel élsz, mit képzelsz és gondolsz bele, hogyan is cselekszel ennek függvényében!

Amíg a fejedben és lelkedben nem csinálsz egy óriás-nagytakarítást, addig a szemléleted sem fog változni, csak csapkodsz és hőbörögsz, saját frusztrációt fojt meg téged gyakorlatilag.

Én nem fogom megmutatni, mert itt NEKED kell tenni! Ha ezt nem érted, akkor nagyon sajnálom........

Amíg BENNED nincs semmi affinitás és szorgalom arra, hogy tegyél saját magadért, addig csapkodhatsz, kiakadhatsz, és hőböröghetsz. De jobb nem lesz, csak rosszabb.

Eszközöd van, mai világban nem is kevés, szemed, szád, lábad is van. Mi kell még?

Ja, hogy nem tudsz az emberekkel szót érteni. Hát sorry... Arról sem én tehetek, hanem te. Dolgozz magadon, és láss.

Ne ócsárolj, ne elégedetlenkedj, láss, És nyiss. És ne mindig a szemét jöjjön belőled.

"Szar az élet, nem jön össze semmi, magányos vagyok, stb."

Szerintem önmagában a "magányosságot" senki nem ítéli el. Ahogy én sem.

Fogalmam sincs honnan veszed ezt, ez is csak a te fejedben létezhet. Ezért is írtam azt amit, hogy először magadban tegyél rendet.

És már leírtam és arra is válaszoltam, hogy mi lehet a konkrét baj, illetve mivel is orvosolható a te bajod.

Innentől kezdve, ha te azt hiszed, hogy én majd felvonultatok neked 100 embert, és eléd tolom, hogy oldjam a te magányodat, akkor nagyon tévedsz.

NEKED, saját magadnak kell megtalálni a lehetőségeket (amik igenis minden áldott nap szembejönnek!), mert ha nem, akkor semmit sem ér az egész, ugyanúgy csak nyafogni fogsz és akkor valóban ki fognak "közösíteni".

Ismered az szólás, hogy van olyan ember akinek a szar is ízetlen?

És akkora bődületes marhaságot beszélsz, hogy az őrületes! Ugyan ki ÍTÉLNÉ már el a magányos embereket? Mondd már meg? Hogy lehet ekkora nagy marhaságokat beszélni, már bocsánat?

Egyébként is... Én pont az az ember vagyok, aki, ha kimegyek az utcára és elmegyek pár helyre (mondjuk épp egyedül, mert épp ahhoz van kedvem), és beülök az egyik önkiszolgáló helyre ahová már egy ideje járogatok, akkor ott is a lányokhoz mindig van egy kedves jó szavam, vagy, ha a helyzet olyan akkor érdeklődöm a hogyléte felőle, vagy pont váltunk egy-két "baráti" mondatot. Így volt pont a minap is, hogy ugyan nem ismertem az ottani idősebb nőt, csak látásból (és persze mindig köszöntünk egymásnak) ő meg a MORC természete ellenére már megszelídült nekem, én ajánlottam fel neki, hogy keresek albérletet neki. Ugyanis neki nincs okostelefonja, egész nap dolgozik és még mail címe sincs, tehát még oda se tudtam volna átküldeni a linkeket, amiket kinéztem neki albérletként. Így egyesével egy papírlapra kiírogattam neki, és legközelebb szándékoztam odaadni neki.

EGyik este nekifeküdtem a gépnek, és 15 lehetőséget írtam ki neki kézzel, papírra (ez már nem szokás), úgy, hogy hajnalig a gép előtt ültem.

Miért? Csak. Mert emberség van bennem, és segíteni akartam. Pedig nekem aztán ő senkim se.

És tudod hogy kezdődött a kapcsolatunk? Úgy, hogy az nő tipikusan olyan savanyú képű volt, mint te, csupa morc, rosszkedv, rossz volt ránézni minden alkalommal, amikor bementem. Sokáig az én nagyon is udvarias dolgaimra (köszönöm, jó napot), még szinte arra sem válaszolt. Ha láttad volna, hogy milyen rossz modorú volt és állandó morc és görcs...

És megszelídítettem! :) Nem ez volt a szándékom, csupán éltem az életem, de sikerült :)

Természetesen a segítségemet én ajánlottam fel saját magamtól, ő nem is kérte.

Mert én ilyen vagyok. Más meg másmilyen. Mennek az utcán az emberek lehajtott fejjel simogatva az okostelefonjukat, és nem veszik észre az élet szépségeit. Szép az idő, ha olyan helyen van csicseregnek a madarak, zöldül a táj. Szép. És jó sétálni, kint a friss levegőn lenni. Nézelődni. Csak úgy.

Aztán betérsz egy "ismerős" helyre, mert épp arra van dolgod (pl. ruhajavító, ruhavarrás), és ha én csak megmaradok annál a formánál, hogy "Jó napot kívánok! Köszönöm", akkor csak ennyi történik velem. Viszont, ha fogadom az ő közeledését, kommunikatív és én is érdeklődő vagyok, akkor az ő kedves érdeklődését sem tolakodásnak fogom elkönyvelni, hanem szimpátiának és kedvességnek. És mivel eleve én is ilyen ember vagyok, így nem esik nehezemre. Sajnos hallottam már olyat, hogy valakinek terhes más egy-két szava is, amiket hall, és amiket mondanak neki.

Hát ezeket az embereket én mérhetetlenül sajnálom........ Ők a mindenbe belekötő, kákán is csomót kereső "emberek".

A negatív szemléletű energiavámpíroktól én is menekülök. Egy ideig próbálom őt bevonni az életbe, és észrevetni az élet szépségeit, felhívni rá a figyelmet, de ami nem megy, és nagyon ellenséges és negatív mindennel, akkor hagyom a csudába, hadd csinálja. Az ilyen emberen nem érdemes segíteni, magának csinálja a bajt. Különben sem feladatom az, hogy "eltérítsem" az ő negativizmusától és nyenyergésétől. Ha neki ez a jó (mert sajnos ilyen is van), akkor neki ez a jó. Különbözőek vagyunk. Élni, és élni hagyni. Nekem ez az egyik elvem.

Jelen esetben apróságokat mondtam. Igen. De az élet apróságok sokaságából tevődik össze, és köszönöm szépen, én pont az az ember vagyok, akit bárhova is vet az élet, vet a sors, soha az életben nem leszek magányos. Mindig lesznek ismerőseim, barátaim.

Az emberek is szeretnek hozzám csapódni. Eleve van egy olyan kisugárzásom is, ami ellenállhatatlan és csábító. (Nem szexuális értelemben, bár ott is. És nem külsőségekre gondoltam, ha érted.)

Az emberek szívesen keresik a társaságomat, és én sem ellenkezem, ha normális emberek közé keveredem.

Jövök-látok-megyek és érzek.

Nyitott vagyok a világra, és ők is rám :)