A pesszimista ember nem hisz a sorsban. Az optimista? Ti milyenek vagytok?

1-2 évtizede még közhiedelemben terjedt, hogy mindenki megtalálja a párját, úgy küldősègekben, ahogy belsőségekben. Ma már egymásnak szerepelnek a nők és a társaságuknak akarják felmutatni a megfelelő választást, mint egy pènzes kigyúrt férfit, vagy egy szimplán normàlis kinézetű, de igazán tehetős férfit. Régen mèg megállta a helyét a következő állítás: Ö nem a tiéd, mert nem neked szánta a jóisten. Majd elfog jönni az is ne aggódj. Ès eljött. Az átlagfizetésü helyes férfit elérte a szerelem vagy a kaland. De az nem időtolásokkal és kinlódásokkal. Az működött, kólcsönösen. Manapság már pszichos betegség miatt azt tartja a bombanő vonzónak, ami elérhetetlen. De ha megjelenik a pénzes férfi, akinek azt mondják hogy ezt akarom, mire az vissza: ezt nyújtom! Mindjárt megjön a kedvük és jön a szoknyaemelés, a heccelés. Már nem azt az időket éljük,mint régen. Már úgy megy be az ember a szórakozóhelyre, hogy teli van gyűlölettel a bombanő. De egy bankba, ahol pèldául szép nők dolgoznak, ugyanez észlelhető. Érzik, ha tetszenek valakinek, de ezzel nem élnek, hanem ettől frusztráltak. De nem tudják mitől azok, mert az embert nem ismerik. Csak látják hogy nem arnani öltöny van rajta és új cipő, vagy nem sztár az ember, esetleg kigyúrt férfi, akkor már ellenségként kezelik. Így akadályozzák meg a próbálkozást. Így hogyan legyen kapcsolat?